Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ö.2. §.(i) bek. 6. p. — Állandó házadómentesség. 61 lakásnak, vagy nyitott helyiségnek (bolt, korcsma stb.) használt épületeket, vagy épületrészeket és ezeknek mellékhelyiségeit. Ez az állandó adómentesség nem illeti meg a gyárak és a gyárakhoz hasonló ipartelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületeket, illetőleg épületrészeket, ha ezek gyári vagy ipari célra kibéreltettek, vagy másoknak bérbeadattak, avagy más célokra használtatnak. A törvénynek ily szövegezése mellett kétséges lehet, vájjon a kérdéses állandó házadómentesség csak egész gyári épületet illet-e meg, avagy megilleti-e azokat a helyiségeket is, amelyeket a ház tulajdonosa gyári célokra használ olyan épületben, amelynek egyéb részeit bérbeadja, avagy saját lakásául használja, vagy másként értékesíti. A törvénynek minden kétséget el nem oszlató ily szövegezése miatt a törvényhozó szándéka iránt tájékoztatóul a törvénnyé emelt törvényjavaslat indokolása szolgál. Az idézett törvényszakasz indokolásának idevágó része így szól: „Az állandó adómentesség tekintetében eddig azt a helyes álláspontot foglaltuk el, hogy vannak épületek, amelyek nem tekinthetők adótárgyaknak, mert jövedelmük egyáltalában nincs, vagy ha van is, ez a jövedelem a házadóban alig^ állapítható meg önállóan, mert annak keletkezésénél nem a ház a fődolog; következőleg az ilyen épületben fekvő tőke helyesen csakis abban a jövedelemben adózhatik, amelynek keletkezésére közrehat, amely jövedelem azonban más adónem alá tartozik." E.zt az elvi álláspontot még részletesebben is kiemeli az indokolás, midőn folytatólagosan kifejti, hogy „a gyári épületek adómentességét egyedül az a körülmény indokolja, hogy azoknak hozadéka a gyári üzem jövedelmétől különváltan alig volna a kincstárra és a félre egyaránt igazságosan megállapítható, ennélfogva a helyes adóztatás azt hozza magával, hogy ezek az épületek, amelyek az ipari termeléssel elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban vannak, — a vállalat természete szerint — az általános kereseti adóban, vagy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójában viseljék a bennök realizált tőke után eső adót. De mert ezeknek az adónemeknek kivetési kulcsai a házadóénál enyhébbek, az arányos teherviselés szempontjából szorosan meghatározandók azok az épületek, amelyek a házadóban — a célszerűség okáért — adómentesítendők." Utal az indokolás arra is, hogy az 1909. évi VI. törvény* cikk megalkotása előtt a nem lakásra, hanem az üzlet folytatására szolgáló épületrészek szintén adómentesek voltak. S habár a régi alapon is „csak a termelésben közvetlenül résztvevő épületek mentesíthetők az adótól, — így szól az indoko-