Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

52 H. H. Ö. 2. §. (1) bek. 6. p. — Állandó házadómentesség. birtokon fekszik-e, vagy sem, a rendeltetési ideje alatt — az adómentességre igénye van. A törvényhozónak ez az akarata, ami a H. H. Ö. idézett pontjához fűzött utasítás (4) bekezdésének utolsó mondatából is kiviláglik, amely mondatban példaképen azokat az eseteket sorolja fel, amelyek a rendeltetésüktől elvont gazdasági cselédházak adómentességének a megszűnését vonják maguk után. Az itt felsorolt példákból az tűnik ki, hogy ezek az épületek akkor válnak adókötelessé, ha a rendeltetésük megszűnik, amiből önként következik az is, hogy az adómentességnek mondhatni kizárólagos indoka az épületek rendeltetésének a címén alapul. (131. számú jogegységi megállapodás. — 1929.) Nagy terjedelmű lakás (4 szoba és mellékhelyiségek) nem minősíthető gazdasági cselédlakásnak. A nem vitás tényállás szerint az 1924. évi adófőkönyvben. 227. sz. alatt, az 1925. évi lajstromban pedig 235. 1. tétel alatt felvett ház a községtől mintegy négy kilométernyire fekvő Csonkás tanyán négy szobából és megfelelő mellékhelyiségekből áll, amelyeket úgy 1924., mint 1925. évben egy, a tanítóképző három osztályát végzett ispán, illetőleg intéző lakott. A pénzügyigazgatóság a fél kérelmére, 11.375 VII^ 1925. számú határozatával a házat cselédháznak minősítve, az 1924. évi házadó és házhaszonrészesedés címén 10.3J3 aranykorona törlését elrendelte. Az 1925. évre kivetett házadó és házhaszonrészesedés törlése iránt beadott fellebbezésével azonban 27.661/VII. 1925. számú véghatározatával a pénzügyigazgatóság az adózót elutasította azzal az indokolással, hogy a szóbanforgó ház cselédháznak nem minősíhető az 1922:XXII. tc. végrehajtása tárgyában kiadott 182.000 1922. P. M. számú rendelet 7. §-a 4. pontja szerint. Az adózó a panaszában a törlést mind a két évre az idézett jogszabály alapján kérte és a megállapított tényállás alapul vétele mellett az említett háznak cselédház minőségét vitatta. A pénzügyigazgatóságnak az 1924. évre vonatkozó 11.375/VII. 1925. számú határozatát az adózó azért támadta meg, mert ez a határozat nem rendelte el a tényleg befizetett adó és részesedés teljes összegben való törlését. Erre nézve az adózó a panaszban adatokat hozott fel és az 1924. évi törlés helyesbítését kérte. Ezt a kérelmet, minthogy a törlés helyesbítésének a kérdésében a pénzügyigazgatóság a rendelkezésére álló adatok alapján még nem határozott, elsőfokú határozat hozatal végett a pénzügyigazgatósághoz kellett utalni. A 27.661/VII. sz. véghatározat elleni panasznak az 1925,