Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ö. 2. §. (1) bek. 6. p. — Állandó házadómentesség. 53 évre nem lehetett helyet adni. Mert az említett háznak cselédházzá minősítését egymagában a lakásnak a terjedelme — 4 szoba és megfelelő mellékhelyiségek — kizárja, tekintet nélkül a benne lakó gazdasági alkalmazott minőségére és képesítésére, minthogy köztudomásúan, az idézett törvény 2. §. (1) bek. 6. pontja alapján mentesíthető cselédházakban a szóbaníorgóhoz hasonló terjedelmű lakások nincsenek, illetőleg ily terjedelmű és minőségű lakást cselédnek nem adnak. (1606. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.) A gazdasághoz tartozó erdöori lak adómentes gazdasági cselédlaknak tekintendő. Panaszló főkáptalan azt kéri, hogy az Ny. községben lakó erdőőr által lakott ház adója Írassék le, mert az mint gazdasági cselédlak állandó mentességet élvez. A panasznak helyt kellett adni, mert az erdőőr akár az 1876. évi XIII. törvénycikkben foglalt cselédtörvény, nevezetesen annak 1, 3, 59. §-ai, akár az 1879. évi XXXI. törvénycikkben foglalt erdőtörvény vétessék tekintetbe, másnak, mint külső gazdasági cselédnek nem minősíthető és mert ennek következtében az általa lakott épület, mint cselédlak, állandó adómentességben részesül, amint ezt a magyar királyi pénzügyminiszter a kincstári erdőőrök lakásaira nézve 1897. évi március hó 26-én 19.485. szám alatt kelt, az azon évi Pénzügyi Közlöny 10. számában megjelent körrendeletében ki is mondja. (463. számú elvi jelentőségű határozat. — 1902.) Nyugdíjas gazdasági cseléd és uradalmi kőműves által lakott házat az állandó házadómentesség nem illeti meg. A m. kir. közigazgatási bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a gazdasági cselédházak akkor is állandóan házadómentesek, ha nem íeküsznek is magának a gazdaságnak a területén, minthogy az épületek hol fekvése tekintetében a jogszabálv különbséget nem tesz. Ennélfogva csupán abból az okból, hogy a házak a községben vannak, a mentességet megtagadni nem volna jogos. A jelen esetben azonban a mentességet nem lehetett megadni. Mert a bevallás szerint az egyik házban nyugdíjas, a másikban pedig kőműves lakik. Már pedig a nyugdíjast, minthogy szolgálati viszonya, következőleg gazdasági cselédi foglalkozása, tehát minősége is megszűnt, nem lehet többé gazdasági cselédnek minősíteni. De nem minősül ennek az adómentesség szempontjából az uradalomban alkalmazott kőműves sem. Mert gazdasági cselédnek a dolog természeténél fogva, u gazdasági munkák végrehajtását közvetlenül ellátó bé-