Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

228 K. H. ö- 15. §. (3) bek. — Az üzleti vagyon érték­változása. — gyonát az üzletév ulolsó napján meglévő értéke szerint kell értékelni. A T. H. Ö. 13. §-ának 15. pontja a beszerzési, illetve előállítási árat állapítja meg az értékelés alapjául, de ennél alacsonyabb értékelést is engedélyez. A J. V. H. ö. 34. §-a a vagyonadó kivetése céljára az adóévet megelőző naptári év utolsó napján fennállott átlagos forgalmi érték szerint való értékelést állapítja meg., Mindezek az értékelési szabályok lehetővé teszik az adó­évet megelőző év folyamán beállott értékváltozások figye­lembevételét. A K. H. ö. a vagyon értékelését nem szabályozza. A 15. §. (3) bekezdése kimondja, hogy a vállalatban fekvő vagyon ér­tékének emelkedése vagy csökkenése az adóköteles jövedelem megállapítását nem érinti. Ez a szabály a törvényhozónak azt az akaratát fejezi ki, hogy a vagyont annyira értékeljék, amennyiért azt annak tulajdonosa tényleg megszerezte. Ennek megfelelően mondja ki az ehhez a bekezdéshez fűzött uta­sítás (1) bekezdése, úgyszintén az 50. §-hoz fűzött utasítás (5) bekezdésének 6. f) és (11) bekezdésének 4. b) pontja,, hogy az anyag- és árukészletet mindig a beszerzési, illetve elő­állítási áron kell értékelni. Tehát nem azon az áron kell érté­kelni, amelyért az anyagot vagy árut az értékelés napján vagy az üzleitév végén megvásárolni, vagy előállítani lehetett, hanem azon az áron, amelyért azt az adózó tényleg megvásárolta, il­letve amennyi költséget az anyag vagy áru előállítására tény­leg fordított. Ez az értékelés a legbiztosabb és a legkönnyebben igazolható alapon nyugszik, azonkívül a legalkalmasabb a va­lóságos üzleti nyereség megállapítására, mert kizárja minden eszmei értékeltolódásnak a figyelembevételét és a tényleges üzleti nyereségnek adózó üzleti forgalmában még nem reali­zált értékkülönbözettel való emelését, vagy csökkentését. Már pedig a 12. §. (1) és (2) bekezdése, a 21. §. (1) bekezdése és a hozzáfűzött utasítás (1) bekezdése, a 23. §. (1) bekezdésének 1 pontja, továbbá a 30. §. (2) bekezdéséhez fűzött utasítás, végül a 30. §. (3) bekezdése szerint, mindenkor a tényleges, illetve valóságos jövedelmet kell bevallani és adóalapul meg­állapítani. Ámde a valóságos üzleti jövedelmet csak akkor lehet meg­állapítani, ha az év végén meglévő anyag- és árukészletet sem magasabban, sem alacsonyabban nem értékelik annál, mint amennyit annak beszerzésére, illetve előállítására az adózó tényleg fordított. A magasabb értékelés — meg nem lévő nye­reséggel — indokolatlanul emeli, az alacsonyabb értékelés pedig — még be nem következett veszteséggel — indokolat­lanul csökkenti az üzleti jövedelmet és ezzel meghiusítja a törvényhozó akaratának érvényesülését, vagyis a tényleges és valóságos üzleti jövedelemnek adóalapul való megállapítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom