Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

222 K. H. ö. 13. §. (1) bek. — A nyers bevételből levonandó tételek. A panaszos azt sérelmezi, hogy ZÚL adófelszólamlási bizottság a téglagyártáshoz agyagot szolgáltató ingatlan 10%-ának megfelelő 20ÍX) P leírását levonta az adóalapból, annak ellenére, hogy a telekingatlant nem lehet a K. H. Ö. 13. §-ának {1) bekezdés 2. pontjában felsorolt leltári tárgyak közé sorozni. Adózó vádiratában rámutat arra, hogy a terület az agyag kibányászása folytán teljesen értéktelen lesz, mert megtelik talajvízzel és használhatatlanná válik. Az agyagot szolgáltató ingatlan azonos elbírálás alá esik az anyaggal, amely elhasználás folytán adómentesen leírható. A panaszos előterjesztésében felhívja a bíróság figyelmét a 11.980/1929. P. számú ítéletre, amely kimondotta, hogy a téglagyárhoz tartozó agyagbánya teljes felhasználása esetére sem lehet adómentesen tartalékolni, mert az agyagbánya nem sorozható a 13. §. (1) bekezdés 2. pontjában felsorolt leltári tárgyak közé. A panasz alaptalan. A K. T. 26. §-a alapján a vállalkozó vagyontárgyairól köteles évenként leltárt készíteni és abban a vagyontárgyak értékét kimutatni. A leltárba fel kell venni mindazokat az ingó tárgyakat, amelyek a vállalathoz tartoznak és értékkel bírnak. A K. H. Ö. 13. §-ának (1) bekezdés 2. pontjában említett leltári tárgyak alatt nyilvánvalóan ugyanazokat az ingó és ingatlan vagyontárgyakat kell érteni, amelyek a vállalathoz tartoznak és annak üzeme céljára használtatnak. A bevalláshoz csatolt mérleg szerint a téglagyárhoz tartozó ingatlanok értéke 99.683 P. Ezek közül 20.000 P értéket képvisel az a földterület, amelyből a téglagyártáshoz feltétlenül szükséges alapanyagot, az agyagot, kitermelik. A nem vitás tényállás szerint az agyag kitermelése ezt az ingatlant, az elhasználás folytán 10 év alatt használhatatlanná és értéktelenné teszi. Eszerint a téglagyártás, illetve a hozzá szükséges és felhasznált agyag szolgáltatása évi 2000 P tényleges veszteséget okoz adózónak, amely a téglagyártáshoz tartozó ingatlan értékének csökkenésében mutatkozik. Minthogy az adóköteles nyereséget a téglagyártás útján keletkezett tiszta vagyongyarapodás alkotja, s az adózó jövedelmét hiteles mérleggel és nyereség-veszteség számlával bizonyította, ennélfogva az. adózó a K. H. ö. 13. §. (1) bekezdésének akár a 2. pont, akár a ,3. pontja alapján adómentesen leírhatta azt a veszteséget, amelyet a téglagyártás az ingatlan állagának elhasználása folytán okozott. Ezzel a tényleges veszteséggel az adófelszólamlási bizottság jogosan csökkentette az adóköteles nyereséget. (1905. számú elvi jelentőségű határozat. — 1936.)