Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

218 K. H. ö. 12. §. (3) bk.; mo.XXII. tc. 19. §. Új keresetforrások adóalapja- — Idény vállalatok. gyatnak — a panaszosnak minden sorsjegyen 7 korona 20 fillér biztos vesztesége van, s hogy e nyeremények nélkül az: osztálysorsjegy főelárusító ily üzletre egyáltalán nem is vállalkozhatik. Világos tehát, hogy amidőn a főelárusító ez üzletre vállalkozás előtt a befektetendő tőke és a munka várható eredményét fontolóra veszi, a sors jegyhúzással egybekötött véletlent üzleti tényezőként okvetlenül számításba veszi s ily üzletre akkor is vállalkozik, ha a sorsjegynyereményeken kívüli bevételei üzleti kiadásait nem fedezhetik: tehát a nyereményeket a várható üzleti eredmény tényezőiként, vagyis bevételként veszi számításba. Lényeges is a különbség a játékban való részvétel tekintetében a főelárusító és a játszó közönség között; mert a főelárusító tőkevagyonának minden kockáztatása nélkül vesz részt a játékban. A visszamaradt sorsjegyek nem tőkevagyonát, hanem mint üzleti veszteség, üzleti eredményét csökkentik; a későbbi osztályokban először eladott sorsjegyeknek teljes értékét a vásárló megfizeti s így ezekkel az alsóbb osztályokban való nyereményéért az elárusító mit sem kockáztatott. Nyer tehát túlnyomó részben oly sorsjegyekkel, amelyeknek árát egészben vagy részben más fizeti meg, — és részben olyanokkal, amelyeknek árát az üzleti bevételből és nem tőkevagyonából fizette. A főelárusító eszerint nem vagyona egy részének kockáztatása alapján nyer — mint más —, hanem pusztán azon az alapon tesz szert nvereményekre, hogy sorsjegyelárusítással foglalkozik. Minden nyereménye tehát sors jegyelárusító üzletének eredménye s mint ilyen az üzleti bevételek közé számítandó. A panaszos észrevételeiben foglalt az az állítás, hogy a sorsjegyekre esett nyereményeknek a kereseti adóalaphoz számításával ismételt adózatása állana elő, alaptalan már azért is, mert az 189-7:VII. törvénycikk 3. §-a szerint az osztály sorsjegyekre eső nyeremények nyereményadómentesek. De különben is a nyereményadó a kereseti adónál csak üzleti kiadásként volna figyelembe vehető. Ugyanis: a jövedelem megadóztatásánál csak az adómentesnek nyilvánított hagyandó figyelmen kívül; ellenben, valamint a termelési és forgalmi, úgy a nyereményadó is csak üzleti kiadásként vehető számításba, a levonás után fennmaradt jövedelem azonban a jövedelmi adónak alapjához tartozik és pedig azért, mert az említett különleges adók nem jövedelem után járnak, s így azokkal az üzleti jövedelem még adóztatva nincs. Ez oknál fogva a bíróság a sorsjegy nyereményeket az üzleti bevételekhez számítja. (851. számú elvi jelentőségű határozat. — 1909.) K. H. ö. 12. §. (3) bekezdés; mO.XXII. tc. 19. §. Az adóalap megállapítása új keresetforr ásóknál.