Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

16 F.H.Ö.37 és 39. §§. — Adóelengedés elemi csapásoknál. títsa, az adóelengedés megadásának feltételét nem képezi. Az alsóbbfokú hatóságok határozataiban érvényesült az az álláspont, hogy elemi csapás címén adóelengedésnek csak abban az esetben lehetne helye, ha az elemi csapás a termést teljesen megsemmisítette, elfogadhatónak nem találtatott. Az 1883: XLIV. törvénycikk 50. §-a ugyanis — az adóelengedés alapjául szolgáló vizsgálatok megejtésének szabályozását a magyar királyi pénzügyminiszterre bízván, — az adóelengedés mértékére nézve átalános elvként azt mondotta ki, hogy az elemi csapás által sújtott földrészlet után járó adó egyharmad részben, kétharmad részben, vagy egészben engedtetik el, ha a termés hasonló mértékben semmisíttetett meg. Az idézett törvénycikk 49, és 50. §-ainak egybevetéséből kitetszik tehát, hogy a burgonyavész is adóelengedési alapul szolgáló elemi csapást képez s hogy továbbá ezen az alapon a sújtott földek adója abban a mértékben engedtetik el, amelyben azoknak termése megsemmisült. A törvény világos intézkedésével szemben tehát az, hogy a sújtott szántóföldeknek termése egészben vagy teljesen semmisült meg, a panaszolt határozatnak fenntartására kellő okul nem szolgálhatott, mert a „megsemmisítés" szónak azt az értelmét, mintha az a termésnek teljes elpusztulását jelentené, az idézett törvénycikk 50. §-ában ugyanennek a szónak adott értelem egyenesen kizárja, amennyiben ebben a §-ban ez a szó világosan és részleges elpusztulásnak megjelölésére használtatik; már pedig fel kell tenni, hogy ha a törvényhozó e szónak ugyanarra a tárgyra vonatkozólag két különböző értelmet kívánt volna tulajdonítani, a két egymást követő §-ban: akkor ezt világosan ki is fejezte volna. Végül az a körülmény, hogy a kérdéses elemi csapás oly időben következett be, amikor az illető földek abban az évben már újabb veteményezés által jövedelmezőkké általában nem tétethettek, vagyis hogy tehát az 1883:XLIV. törvénycikk 49. §. c), bb) pontjában foglalt erre vonatkozó feltétel is fennforog: az magából a kárbejelentés eszközlésének, nemkülönben a szemlejegyzőkönyv, valamint az A) jegyzék felvételének időpontjából is kitetszik, de kitetszik ez a panasziratokhoz csatolva levő községi bizonyítványokból is, melyekben igazolva van, hogy a kérdéses földeken a burgonyatermésnek beszedése után a panaszosoknak más termésük nem volt és nem is lehetett. A jelen ítélet rendelkező részében a károsult földterületek között levő haszonbérbe adott földterületekre vonatkozó megszorítás az 188|3: XLIV. törvénycikk 50. §-ának utolsó bekezdésében bírja alapját. Végül megjegyzi a bíróság, hogy az a körülmény, miszerint az alsóbbfokú hatóságok a kérdést a csupán a községi elöljáróság által kiállított A) jegyzékben foglalt adatok alapján bírálták el s azon az elvi állásponton, hogy az elemi csapás