Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

182 K. U. ö. % §. 2. p. — Szellemi és más haszonhajtó foglalkozás. A jelen ügy elbírálásánál azonban az előbb említett elvi jelentőségű határozatot irányadónak venni nem lehet, mert a volt m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság megállapodásai e bíróság részére jogforrásul nem szolgálnak s ezért a felvetett vitás kérdést ettől függetlenül kell elbírálni. E bíróság szerint is, hogyha az ügyvéd saját fele birtokvásárlásánál ennek megbízása folytán jogászi tevékenységet fejt ki, ez a működése az ügyvédi foglalkozás keretébe tartozik és díjazása az ügyvédi kereset fogalma alá esik. Ettől azonban teljesen különböző az a foglalkozás, amely valamely ingatlan megvevésének, vagy eladásának közvetítésében merült ki s ahol a díjazás rendszerint a szerzés, vagy eladás kedvező esélyeivel van kapcsolatban, mert ily esetben az eljárás nem igényel jogászi képességet s a díjazás ügynöki jutalékként jelentkezik. — E bíróság az adott esetben, a körülményiek szabad mérlegelése útján azt állapította meg, hogy a panaszosnak a szóbanforgó ingatlanvételnél való közreműködése nem volt jogászi, illetve ügyvédi funkció, hanem inkább ügynöki tevékenység, tehát az ebből származó jutalékot sem lehet ügyvédi jövedelemnek tekinteni. Ennek megállapítása után az adófelszólamlási bizottságot az adó mérve tárgyában határozat hozatalára kellett utasítani, mert miként az ennek a bíróságnak a magánfél jövedelemadója tárgyában 1018. évi 1799. P. szám alatt hozott ítéletéből kitűnik, nincs tisztázva az a kérdés, hogy ebből a 180.000 koronából a panaszos közbeeső közvetítés díja címén mennyit engedett át, vagyis, hogy a birtokközvetítésből őt mennyi illette meg és erre nézve a jelen ügy iratai sem nyújtanak megnyugtató támpontot. (1403. számú elvi jelentőségű határozat. — 1918.) Az ügyvédnek házkezelésből eredő jövedelme után a kereseti adót külön kell megállapítani. A kereseti adó tárgyi adó, amelyet a törvény nem az adózó személyére, hanem a vállalatra ró. Az adóalapot tehát az adózó fél minden egyes üzlete, vagy foglalkozása után külön kell megállapítani, mert annyi a kereseti adó tárgj^a, amenynyi üzlet, vagy vállalat az adózó birtokában van. Ezért rendelkezik a K. H. ö. 21. §-a akképen, hogy minden üzletről vagy foglalkozásról külön bevallást kell adni és a 26. §. oly módon, hogy az adóalapot minden üzlet vagy foglalkozás után külön kell megállapítani. Szükséges ez adótechnikai szempontból is azért, mert két vagy több kereseti tevékenység megkezdésének vagy megszűnésének időpontja