Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

K. H. Ö. % §. 2. p. — Szellemi és más haszonhajtó 183 foglalkozás. nem esik szükségképen össze és így a 8. §. rendelkezéseinek alkalmazhatása céljából újonnan keletkezett vállalatoknál és foglalkozásoknál, valamint a 9. §. rendelkezéseinek alkalmazása céljából az üzlet, vagy foglalkozás megszűnése esetében az adóalapok elválasztása nem kerülhető el. Az ügyvédi gyakorlat után kivetett kereseti adó tárgya az ügyvéd által folytatott az a kereseti tevékenység, amelynek üzéséhez rendszerint ügyvédi oklevél szükséges. Házkezelő azonban lehet olyan egyén is, akinek ügyvédi oklevele nincsen és miután ez a kereseti tevékenység a köztudatban külön foglalkozás fogalma alá tartozik, amelyből származó jövedelem nagy városokban olykor az adózó fél egyedüli vagy tekintélyesebb jövedelme, ezen foglalkozás megszűnésének esetében akkor is, ha az adózó félnek olyan egyéb foglalkozása van, amelynek keretébe a házkezelés esetleg beilleszthető, — felmerül sok esetben a 9. §. alapján előterjesztett adótörlés iránti kérelem eldöntésének szüksége. Ezen okból az adózó felek érdekeinek megvédése szempontjából is a felhívott 21. és 26. §. rendelkezéseire figyelemmel az ügyvédnek a házkezelésből eredő jövedelme után a kereseti adót külön kell megállapítani. (169. számú jogegységi megállapodás. — 1932.) Ügyvédeknek házkezelési jutalomdíjakból eiedő jövedelme külön rovandó meg általános kereseti adóval. A néhai S. K. örökösei tulajdonát képező ház kezelése rendszerinti ügyvédi foglalkozást nem képez és így az e házat kezelő panaszos vagyongondnok részére 1900. évre megállapított 400 korona jutalom ügyvédi foglalkozásból eredő jövedelemnek nem tekinthető, miért is a panaszos az ebből a gondnokságból, vagyis nem ügyvédi foglalkozásból eredt jövedelem után jogosan adóztatott meg külön és a panasznak helyt adni annál kevésbbé lehetett, mivel a panaszos azt, hogy a megadóztatott jutalomösszegből a gondnoki teendők ellátásával járt kiadások is fizetendők lettek volna, nem igazolta. (419. számú elvi jelentőségű határozat. — 1902.) Vagyonkezeléssel megbízott ügyvédek a vagyonkezeléstől húzott díjaik és jövedelmeik után külön rovandók meg általános kereseti adóval. A vagyonkezelés kizárólag az ügyvédi foglalkozás körébe eső teendőnek nem tekinthető, s ennélfogva az ügyvédi fog-