Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

K. H. ö. 2. §. 1. p.; mO:XXII. tc. 16. §. (1) és (2) bek- 173: Ipar, kereskedelem, bányászat és halászatadó tárgyát a földnek csak az a tiszta jövedelme képezi, amely a földből közönséges gazdálkodás mellett nyerhető középtermés értékéből, a gazdálkodási rendes költségek levonása után fentmaradt, tekintet nélkül arra a jövedelemre, amit a földbirtokkal egybekötött valamely iparág eredményez; a mezőgazdasággal kapcsolatban folytatott szeszgyártás jövedelme ennélfogva, miután ipari foglalkozásból származik, s miután a földadó megállapításánál számításba vehető nem volt: az 1875. évi XXIX. tc. 1-ső §-a és a 2. §. III. b) pontja [K. H. Ö. 2. §. 1. p., illetve 4. §. 1. p.] szerint minden kétségen kívül III. osztályú (általános) kereseti adó alá tartozik és ez alól az adó alól csak akkor mentesíthető, ha a mezőgazdasági jellegűnek elismert szeszgyárra az állami kedvezmények a földmívelési és pénzügyi m. kir. miniszterek részéről engedélyeztettek; a szóbanforgó mezőgazdasági szeszgyár azonban ezekben az állami kedvezményekben eddig nem részesült, annak jövedelmére nézve tehát a III. osztályú (általános) kereseti adó alóli mentesség nem igényelhető. Az adófelszólamlási bizottság tehát helyesen határozott, mikor ezen szeszgyár jövedelmét III., osztályú (általános) kereseti adó alá tartozónak mondotta ki, miért is határozatának erre vonatkozó részét ezekből az okokból, — annak az adó mérvére vonatkozó részét pedig azért kellett helybenhagyni, mert sem az adóköteles felek, sem pedig a kincstári képviselő nem bizonyítottak fellebbezésükben oly adatot, amelynek alapján a vidék kereseti viszonyát ismerő tagokból alakult egyenes-adófelszólamlási bizottság határozatával szemben megállapítható lenne, hogy a fellebbezett adó a megadóztatott szeszgyár jövedelmével arányban nem áll. (51. számú elvi jelentőségű határozat. — 1897.) Mezőgazdasági szeszgyárral kapcsolatban folytatott marhahízlalás jövedelme általános kereseti ad6 alá nem vonható még abban az esetben sem, ha a mezőgazdasági szeszgyár a hazai iparnak adott állami kedvezményekben nem részesül. A panaszos szeszfőzdéjének mezőgazdasági jellege a szeszadóról szóló 1888:XXIV. tc. 7. §-a alapján elismertetett, ezen §. 2. a) pontja szerint pedig, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék részére az ugyanezen §. 1. a) és b) pontjaiban biztosított kedvezmények igénybe vehetők legyenek, az illető szeszfőzdének valamely mezőgazdasággal akként kell összekötve lennie, hogy kizárólag, vagy legnagyobb részben ezen mezőgazdaság terményeiből nyerje a szesztermeléshez szükséges anyagokat; s viszont a szesztermelésnél nyert moslékot, mint takarmányt, vagy legalább is az ezen moslékon hizlalt marháktól származó trágyát ennek a mezőgazdaságnak szolgáltassa;