Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

K. H. ö. 2. §. í. p.; mO.XXII. tc. 16. §. (1) és(2) bek- 169 Ipar, kereskedelem, bányászat és halászathelye általános kereseti adóval azon a határon belül, amíg ő a saját termeivényének értékesítését még nem a kereskedő módján és eszközeivel végzi. Minthogy pedig a kereseti adókötelezettség ott kezdődik, ahol a íöldadókötelezettség végződik s így a szőlőbirtokos földadóval nem érintett kereseti tevékenységéből származó jövedelmének az általános kereseti adó alapjául kell szolgálnia, ebből folyik az a követelmény, hogy az üzletszerűség jellegével folytatott borárusítás esetében az általános kereseti aoo tárgya az a jövedelemtöbblet kell, hogy legyen, amely egyrészt az őstermelő nem üzletszerű árusítási módjának, másrészt a borkereskedő üzletszerű árusítási módjának eredménye közt, mint különbözet, az utóbbi előnyére jelentkezik. (282. számú jogegységi megállapodás. — 1936.) Ha a szeszgyáros a gyárában termelt szeszt saját korcsmáiban, kismértékben elárusítja: ezen kismértékbeni szeszelárusításból eredő jövedelme általános kereseti adó alá esik. A panaszos cég kérése elsősorban az, hogy a korcsmái után kivetett kereseti adó egészben írassék le, mert ez az adó ugyanazon tárgy után másodízben van kiróva. A panaszos cég ugyanis meg van adóztatva mint szeszgyáros, nem adóztatható meg tehát azon foglalkozás után, amelynek tárgya az így megadóztatott szesznek eladása, már pedig a korcsmái után kirótt kereseti adó nem egyéb, mint a szeszgyár utáni adó által már érintett szesznek eladása után másodízben kivetett adó. Miután a szeszforgalmi adóról és az állami italmérési jövedékről szóló törvények lehetővé teszik, hogy a szesz elárusításával foglalkozók ott szerezzék be szükségleteiket, ahol legelőnyösebb, gondoskodnia kellett panaszló cégnek arról, hogy a gyáraiban előállított szesznek biztos eladási helyei is legyenek, erre a célra szolgálnak korcsmái, de mert a szesznek főzése és annak eladása a dolog természete szerint nem képezhet külön adótárgyat: ebből az okból az általa termelt szeszkimérő korcsmák utáni adó annál inkább törlendő, mert a bemutatott helyhatósági bizonyítvány szerint korcsmáiban — kivéve kettőt-hármat — bort és sört éppen nem mérnek ki s ha kimérnek, azt a panaszló cég által alkalmazott korcsmárosok nem kötelesek tőle venni, minél fogva az ebből nyert jövedelem épen úgy nem a panaszló cégé, mint az ételek kiszolgáltatásából eredő nyeremény. Ezt az érvelést azonban bírói figyelembe venni nem lehetett, mert igaz ugyan, hogy a szeszgyártás hasznot csak a gyártott szesznek