Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

170 K. H. Ö. 2. §. 1. p.; i%0:XXll. te. 16. §. (l)és(2)beh Ipar, kereskedelem, bányászat és halászatnyereséges eladása által hoz; de ez alatt épen csak a nagyban, gyári árakon való eladás értendő, nem pedig a szesznek kicsiben, korcsmákban való kimérése, amely a szeszgyártás köréhez nem tartozik, hanem amint az külön foglalkozásnak minősül és gyakoroltatásához külön engedély is kell, épen úgy külön adótárgynak is tekintendő. Ez a fennforgó esetben annál inkább alkalmazandó, mert azon iratokból, amelyek a panaszos cégnek ennél a kir. bíróságnál 5057/1900. R szám alatt tárgyalt adóügyében felterjesztettek, kitűnik, hogy a panaszló cég szeszgyára után a kereseti adó arra való tekintet nélkül állapíttatott meg, hogy a panaszló a termelt szeszt saját korcsmáiban méreti el. A felszólamlási bizottság továbbá 68/1899. számú határozata szerint a panaszló cégnek a f.-i 760. hr. szám alatt fekvő korcsmaüzlete után kivetett 278 frt. 60 kr. adójából 228 frt. 60 kr.-t azon a címen Íratott le, mert ez az összeg felel meg azon szeszmennyiségnek, amelyet a panaszló cég ezen házában tartott szeszraktáraiból korcsmái részére enged át s csak 50 frt.-ot tartott fenn azon szeszmennyiség arányában, amelyet ezen korcsmájában kismértékben kimér. Ezek igazolják azt, hogy a szeszgyárvállalat utáni adó alapjául csak az a haszon vétetett, amely a gyár terményeinek gyári árakon való eladásából ered, ellenben a korcsmáiban kismértékben történő kimérésből ezen felül elért haszon külön adótárgyul tartatott fenn. És ez a módozat megfelel a dolog természetének is, mert a külön engedélyen alapuló korcsmai üzletek utáni haszon csak az egyes korcsmák — mint külön adótárgyak — üzleti viszonyainak mérlegelése alapján adóztatható meg. Igaz, hogy panaszló annak igazolásául, hogy korcsmáiban csak az általa előállított szeszt méri, helyhatósági bizonyítványt is csatolt, ezt azonban, egyéb okoktól eltekintve, már azért sem lehetett tekintetbe venni, mert a panaszos cég maga beismeri, hogy mégis vannak korcsmái, amelyekben bort és sört is mérnek, mert továbbá ez a bizonyítvány csak a F. nagyközségben lévő korcsmákra vonatkozik; mert végül az a haszon, amely a panaszos által bírt és általa megbízottjai útján kezelt korcsmákból ered, mint adóalap fel nem osztható külön minden egyes italnem után. Az ezen adóztatási ügyben követett eljárásnak nem áll útjában a fennállott m.. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak a panaszló cég által hivatkozott elvi jelentőségű határozatában foglalt kijelentés, mert az ott tárgyalt eset nem hasonló a jelenlegihez, mert ott szeszkereskedőről s nem korcsmárosról volt szó! Amennyiben azonban a panaszló cég azon szeszmennyiség után, amelyet raktárából egyes korcsmái részére enged át, a fentebbiek szerint a nagybani kiadás helyén más adóval, mint a gyári üzlet utánival, meg nem rovatott: a