Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

168 K. H. ö. 2. §. 1. p.; mO.XXU. tc. 16. §. (1) és (2) bekIpar, kereskedelem, bányászat és halászat. Az üzletszerűség fennforog, ha a szőlőtermelő saját termésű borának árusítása céljából: a) bárhol — akár saját házában, akár bérelt lakásán, nyilt üzlethelyiséget tart, vagy ha b) külön kimérő üzleti alkalmazottja van. Ezzel szemben az „üzletszerűség" esete nem forog fenn akkor, ha: a szőlőbirtokos termelői kimérését vagy a saját pincéjében, vagy a saját lakásán folytatja — feltéve, hogy e célra sem nyilt üzlethelyiséget, sem pedig külön üzleti alkalmazottat mint kimérőt nem tart. Tehát az árusítást csak vagy ő maga személyesen, vagy családtagja, vagy állandó gazdasági (szőlészeti vagy pincészeti) alkalmazottja, vagy végül háztartási alkalmazottja végezheti. Ily esetekben az üzletszerűség fennforgására még abból sem lehet következtetni, ha a szőlőbirtokos az épület külsején, amelyben az árusítás történik, cégért vagy más megjelölést alkalmaz.* Sem jogi, sem bíráskodási gyakorlati szempontok nem kívánják azt, hogy a 179. számú jogegységi megállapodás az ott kimondott elv tekintetében megváltoztassák, az csupán egy vonatkozásban igényel tisztázást, helyesebben kiegészítést. Nevezetesen mind a pénzügyi hatóságoknál, mind a közigazgatási bíróság joggyakorlatában is bizonyos ingadozás állott elő abban a tekintetben, hogy mely esetekben állapíttassák meg a termelői borárusítás üzletszerűsége, illetve, hogy ennek ismérvei miben állanak? Ugyanis a pénzügyi hatóságok az üzletszerűséget egyes esetekben méltányossági indokokból a legenyhébben, más esetekben pedig a legszigorúbban értelmezték, amiből kifolyólag az előbbi esetekben a kincstár jogos anyagi érdekei szenvedtek sérelmet, az utóbbi esetekben pedig a termelők jogos érdekei károsodtak. Maga a bírósági joggyakorlat sem volt e részben egységes. Ez utóbbi okból vált szükségessé az, hogy a bíróság jogegységi megállapodásban pontosan megállapítsa azokat az ismérveket, amelyek az üzletszerűség fogalmát meghatározzák. A rendelkező részben megállapított ismérvek arra az elvre vannak alapítva, hogy az őstermelő ne legyen megter*J L. még a K. H. Ö. 4. §-ának 1. pontjánál közölt 980. és 1090. számú elvi jelentőségű határozatot, valamint az ugyanott közölt 83. számú jogegységi megállapodást is!