Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ö. 9. §. — Adóalap bérbe nem adott épületeknél. 127 Az adózó azt panaszolja, hogy a házanként ,320 P legalacsonyabb haszonértékből 20 %-ot nem vontak le, annak ellenére, hogy a házak a község szélétől 2 kilométernél nagyobb távolságra vannak. A panasz alapos. Mert a H. H. ö. 9. §-a (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a község szélétől legalább két kilométernyi távolságban fekvő épületek haszonértéke fejében 20 %-kal kisebb összeget kell megállapítani a belterületen fekvő épület haszonértékénél, — általános rendelkezés és alkalmazásának egyetlen feltétele az épületnek a község szélétől legalább két kilométerre fekvése. Ez a 20 %-kaJ való csökkentés tehát, az említett feltétel meglétele esetén, akkor is alkalmazandó, ha a haszonérték az idézett §. (4) bekezdéséhez fűzött utasítás (4) bekezdésében meghatározott legkisebb összegben van megállapítva, amint ez az idézett §. (4) bekezdéséhez fűzött utasítás (7) bekezdése második mondatából kifejezetten is kitűnik. (1768. számú elvi jelentőségű határozat. — 1932.) A rendszerint bérbeadás útján hasznosított, de a bevallásadás idejében üresen álló épületek vagy épületrészek adóalapját becslés útján kell megállapítani. A panaszos azt kifogásolja, hogy a vendéglő céljára használt üzlethelyiség és három mellékhelyiség után 10.254 P haszonértéket állapítottak meg adóalapul azon a címen, hogy legutoljára akkora bérért volt bérbeadva. A helyiség a bevallásadás idejekor üresen állott, az 1930. évi május hó 15-étől kezdve pedig évi 4000 P bérért adatott bérbe. Az 1980. évi adóalapot 4000 P-re leszállítani kéri. A panasz alapos. A H. H. Ö. 9. §-a és 16. §-ának (1) bekezdése alapján a bérbe nem adott épületek, vagy épületrészek adóalapját a tényleg bérbeadottakkal történő összehasonlítás útján becsléssel kell megállapítani. A becslési eljárás arra irányul, hogy a bérbe nem adott épület, vagy épületrész haszonértékét az ugyanolyan célra bérbeadott épületek vagy épületrészek tényleges béreit irányadóul véve megállapítsa. Ilyen módon kell megállapítani a rendszerint bérbeadás útján hasznosított, de a bevallásadás idejében üresen álló épületek, vagy épületrészek adóalapját is. Mert azokra nézve nincs más jogszabály. A törvénynek nincs olyan rendelkezése, amely szerint a legutoljára fizetett bért az újabb bérbeadásig adóalapként fenntartani kellene. Pedig, ha a törvényhozásnak ez lett volna az akarata, akkor az említett épületekre, vagy épületrészekre nézve a becs-