Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

//. H. Ö. 8. §. — Adóalap bérbeadott épületeknél 119 bérbevallásában oda nyilatkozik, hogy ezek a hézbérfillérek a mellékjárulékaival bevallott, nyers házbér]övedelemben már benne foglaltatnak. Ez a törvényes rendelkezés tehát lényegében megegyezik a H. H. Ö. felhívott azon rendelkezésével, hogy a külön szedett házbérfillér nem számítandó a házadó alapját képező nyers házbérjövedelembe és ezt a törvényes rendelkezést az 1900. évi VI. tc. 13. §-a is változatlanul fenntartotta. Az 1922. évi XXII. tc. 8. §-ának (4) bekezdésében foglalt az a rendelkezés pedig, hogy a házbérfillér (lakásadó) nem számítandó a nyers házbérjövedelembe, hasonlóképen nem jelent eltérést a korábbi törvényes rendelkezésektől, mert hiszen a nyers házbér jövedelemhez hozzászámítani csak az olyan összeget lehet, amely abban nem foglaltatik benne, vagyis a házbéren felül külön fizetett házbérfillért. A panaszban felhívott 157.200/1924. számú pénzügyminiszteri körrendelet 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt az a rendelkezés tehát, hogy a bérből házbérfillér címén levonásnak helye nincs, nem ellenkezik a törvénnyel, csak a rendeletnek az az indokolása, hogy a házbérfillért a házbirtokos a bérlők által közüzemi költségek címén fizetett összegből fizetheti, nem helytálló, mert a házbérfillér nem üzemi kiadás, hanem lakásadó és a vízszolgáltatás, kéményseprés, stb. költségeinek fedezésére az alapbér 3 százalékában megállapított közüzemi költségből a bérjövedelem minden „forintja után 3 krajcárban" megállapított házbérfillér nem fedezhető. A házadó alapjának megállapítására 1883. óta érvényben volt és fent felhívott törvényes rendelkezések tehát megegyeztek abban, hogy az az összeg, amelyet a bérlő a házbéren felül a háztulajdonosnak házbérfillér címén fizet, adóalapot nem képez és ezen törvényes rendelkezésből következik az, hogy a házbér címén fizetett összegből a háztulajdonos által fizetett házbérfillért levonni nem szabad, mert általános szabály az, hogy a házadó alapja a nyers házbérjövedelem, vagyis azon szolgáltatások összessége, amelyeket a bérlő a lakás használata fejében a házulajdonosnak bárminő címen fizet és mert általános elv az, hogy a hozadéki adóknál a fizetett adó nem képez levonandó tételt. Ezért nem helytálló az a panaszbeli állítás, hogy a házbérfillér a nyers házbérjövedelemből azért is levonandó, mert községi lakásadó, tehát közteher. Éppen azért nem vonható le, mert közteher és mert nem szükségképen a bérlő terhe, hanem a kereslet és kínálat mérvétől függ, hogy azt a bérbeadó a bérlőre áthárítja-e vagy sem. A házbérfillért, eredetileg „házbérkrajcárt" az 1872. évi XXXVI. tc. 10. §-ában nyert felhatalmazás alapján a 12.593— 1873. sz. tanácsi határozat szerint a 2830/1873. sz. belügymi-