Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó vény 27. §-ára vonatkozó része az első bekezdésben arra mutat reá, hogy az épületek állandó adómentességére vonatkozó rendelkezések, kevés kivétellel, ma is érvényben vannak, s hogy ennélfogva a változatlanul maradt eseteknek figyelmen kívül hagyásával, az indoklás egyedül a módosított, vagy az újonnan felvett rendelkezések szükséges voltát kívánja megokolni. Az indoklás az ily külön megokolást igénylők közé sorolja a 27. §. 4., 9., 10., 11. és 16. pontjai alatt előforduló rendelkezéseket. Tehát a panaszos által vitatott és a 27. §. 10. pontja alá tartozó mentes-ség is kifejezetten e külön megokolandó mentességek közé soroltatott. Az indokolás azután elmondja azt, hogy az állandó adómentesség tekintetében eddig az volt a helyes álláspont, hogy vannak épületek, melyek nem tekinthetők adótárgyaknak azért, mert jövedelmük egyáltalában nincsen, vagy pedig ha van is : ez a jövedelem a házadóban alig állapítható meg önállóan, mivel annak keletkezésénél nem a ház a fődolog, következőleg az ilyen épületben fekvő tőke helyesen csakis abban a jövedelemben adózhatik, meilynek keletkezésére közrehat, amely jövedelem azonban más adónem alá tartozik. Ennek az álláspontnak a folyománya, — mondja a továbbiakban a törvényjavaslat indokolása, — hogy a vallás- és közoktatási, továbbá a közegészségügyi célokra, valamint az állami hatalom gyakorlására, a jogrend fentartására, a kormányzási és közigazgatási teendők ellátására rendelt szervek elhelyezésére szolgáló középületek kezdettől fogva adómentesek voltak : a mezőgazdasági és gyári épületek pedig idővel szintén adómentesíttettek, miután ezeknek hozadéka más adónemeknél került adó alá. Elmondja azután az indokolás a 27. §. 9. pontjában felsorolt épületek és épületrészek adómentességére vonatkozólag azt, hogy ezeknek adómentességét egyedül az a körülmény indokolja, hogy azoknak hozadéka a gyári üzem jövedelmétől külöiváltan alig volna a kincstárra és a félre egyaránt igazságosan megállapítható : és hogy ennélfogva a helyes adóztatás azt hozza magával, hogy ezek az épületek, amelyek az ipari termelésisel elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban vannak, a vállalat természete szerint a kereseti adóban, vagy a nyilvános számadásra kötelezett vállalati (társulati) adóban viseljék a bennök realizált tőke után eső adót. Az indokolásnak ide vonatkozó fejtegetése ezzel a mondattal végződik : ..Ez az álláspont fejeződik ki a 10. és 11. pontoknak analóg eseteiben is." Az indokolás e részeinek egybevetéséből következik tehát, hogy az 1909. VI. t. c. 27. §-ának 10. pontja alá eső úgynevezett államdó adóméntesség ugyanazon az alapon, és illetve ugyanabból az indító-okból állíttatott fel és szabályoztatott intézményesen, amelyből az a 9. pont alá eiső épületekre nézve tartatott megadandónak, tudniillik, hogy az ily épületekbein: fekvő tőke helyesen csakis — a más adónem alá eső — abban a jövedelem71