Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó Mindenesetre a kétségek kikerülése végett is az lett volna a? célszerű, ha a mezőgazdasági és ipari épületek figyelemmel ezeknek az épületeknek teljesen eltérő rendeltetésére külön pontokban nyertek volna szabályozást, de ha a szabályozás egy pontban történt is, ez a kérdés helyes eldöntését, különös tekintettel arra is, hogy a végrehajtási ulasitás a különböző rendeltetéssel bívó épületek adómentességi kérdését elkülönítve tárgyalja, nem akadályozza. A H. H. ö. 2. g. (1) bek. 6. pontja, de még az ahhoz fűzött utasítás sem tartalmaz olyan intézkedést, amely az adómentességet csak az illető mezőgazdasági ingatlan szorosan vett területén fekvő gazdasági cselédházakra korlátozná. Az ilyen korlátozás a való életben lépten-nyomon előforduló tényleges helyzettel ellentétben álló ís lenne s az ilyen korlátozás rideg keresztülvitele azt jelentené, hogy adómentességben csakis azok a gazdasági cselédházak részesülhetnek, amelyek egy mezőgazdasági ingatlanon létesült major vagy legalább is tanya területén fekszenek, míg azok, amelyek, bár mezőgazdasági célt szolgálnak s kizárólag mezőgazdasági cselédek természetbeni lakásai, pusztán azért, mert nem éppen a mezőgazdasági területen, hanem azon kivül s sok esetben, a község belterületén, esetleg még a többi községi házak közé is beékelve fekszenek, ettől a kedvezménytől pusztán csak azért elesnek. Az ilyen korlátozás mellett csakis a nagyobb uradalmak gazdiasági cseléd-lakásai lennének feltétlenül adómentesek, míg a kisebb gazdaságok sok esetben még középbirtokok cselédei által lakott épületek pedig azért, mert a cseléd által lakott épület nem a szorosan vett mezőgazdasági ingatlanon fekszik, ebben a kedvezményben nem részesülhetnének, pedig az ilyeneknek a száma tekintélyes, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ország területén nagyon sok olyan középbirtok van, amelyeknek a mezőgazdasági épületei, istállók stb. a község belterületén lévő udvarokban vannak elhelyezve, a gazdasági cselédek pedig a község belterületén szétszórtan fekvő s az alkalmazó tulajdonában lévő épületekben laknak. A kisebb gazdáknál pedig, akiknek egy-két gazdasági cselédjük van, ez úgyszólván mindennapi eset. Megállapítva tehát azt, hogy a törvényben ilyen korlátozás kifejezetten nincs s ilyen abba bele sem magyarázható, meg kell azt állapítani, hogy a gazdasági cselédházak állandó házadómentességének tulajdonképen mik is a feltételei. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál elsősorban az állapítható meg, hogy a törvényhozó gazdasági cselédházaknak azokat az épületeket minősíti, amelyek az illető földbirtok alkotórészeiül tekintendők, amelyek a gazdaság folytatására szükségesek s amelyek kizárólag az illető gazdaságban alkalmazott gazdasági cseléd természetbeni lakásául szolgálnak. 51