Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó A házadóról szóló 1922. évi XXII. t.-c. ezeknek az épületeknek állandó adómentességét megszüntette, mert 2. §-ában, amely a házadó alá nem eső épületeket részletesen felsorolja, az 1879. évi XXXVI. t.-c., illetőleg az 1895. évi XXXIX. t.-c. alapján az állandó katonai beszállásolás céljaira átengedett épületeket nem említi és pedig a törvényjavaslati indokolás szerint azért, meri a törvény a házadó alóli állandó mentességek eseteit szűkebb körre igyekezett szorítani. Az 1922. évi XXII. t.-c. 40. §-a szerint 1923. évi január hónap első napjától kezdve a házadóla vonatkozó és ezen törvénnyel ellenkező rendelkezések hatályukat veszteitek, tehát ezen naptól kezdve az állandó katonai beszállásolás céljaira átengedett épületeknek az 1909. évi VI. t.-c. 27. §-ának 7. pontjában biztosított adómentessége is megszűnt. Az 1927. évi január hó elseje óta az 1927. évi 200/P. M. számú H. Ö. 2. §-ának (1) bekezdésében részletesen felsorolt házadómentességek vannak érvényben. A bér vagy téri lés ellenében állandó katonai beszállásolás céljaira átegedett épületeket a H. H. ö. 2. §-ának (1) bekezdése nem említi, tehát azoknak az 1922. évi XXII. t.-c. 40. §-ával megszüntetett adómentességét nem állította vissza. A H. H. Ö. 2. §. (1) bekezdésének 2. pontja szerint a közigazgatás céljaira szolgáló törvényhatósági és községi (városi) épületek állandóan mentesek a házadó alól, és a 2. ponthoz fűzött utasítás (8) bekezdése szerint az állandó házadómentesség azokra a törvényhatósági és községi épületekre is kiterjed, amelyek a katonai közigazgatás céljaira szolgálnak, azonban a 4. §. (1) bekezdése szerint a 2. §-ban említett épületek adómentessége megszűnik akkor, ha azok másoknak bérbeadaitnak. Az állandó katonai beszállásolás céljaira térítés vagy ennek megfelelő évi átalány mellett átengedett épületeket pedig a házadó szempontjából bérbeadotlaknak kell tekinteni, mert ezeket az épületeket már az 1909. évi VI. t.-c. 28. §-ának a) pontja a bérbeadottak között említi és a H. H. Ö. a házadóalap meghatározásáról szóló II. fejezetének egész szerkezete és a 8. §. (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (3) bekezdése szerint is a házadóalap megállapítása szempontjából a házak két csoportba sorozandók : azok, amelyet a tulajdonos maga használ és azok, amelyeket bérbeadás útján hasznosít. Azok az épületek pedig, amelyeket a tulajdonos térítés ellenében az állandó katonai beszállásolás céljaira enged át, csakis a bérbeadás útján hasznosított házak csoportjába sorozhatok, mert azokat nem a tulajdonos használja, 47