Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Földadó jának bb) alpontjában, az összes c) pont alatti elemi csapások eseteire vonatkozólag, a „bevetett'' földek termésének megsemmisüléséről szól; nemkülönben az, mely ez esetben is csupán oly feltétel alatt mondja az adóelengedést helytfoghatónak, ha az illető földek abban az évben már „ujabb1', — tehát ismételten eszközölt, — véleményezés által jövejdeimezőkké általában nem tétethetnek. Erre mutat reá a most idézett törvény rendelkezés azért is, mert abból kitetszik, hogy az adóelengedésnek felételét a törvényhozás — az okozott kárnak mértékére vonatkozó feltételtől eltekintve — nem csupán a „bevetett földek termésének" megsemmisüléséhez és illetve a földeknek „ujabb" véleményezés által jövedelmezőekké általában nem tétethetéschez, hanem világosan ahhoz is kötötte, hogy az „ujabb'' véleményezés általában való és szükségszerű elmaradásának annak folytán kell beállania, hogy a kérdéses elemi csapás oly módon és oly időben következett légyen be, hogy az „ujabb" véleményezéssel való jövedelmezővé tétel abban az évben már épen ennek folytán legyen kizárva, amiből tehát okszerüleg következik, hogy ha ez az „ujabb" veteményezéssel való jövedelmezővé tétel nem a törvényben felemlített okok folytán^, vagyis tehát nem az elemi csapás bekövetkezésének módja, avagy ideje folytán, hanem egyéb okokból, — p. o. a földtulajdonosnak az ujabb veteményezés körül netalán mutatkozó mulasztásából állana elő : adóelengedésnek helye nem lehelne. Erre mutat reá az idézett törvénycikk 50. §-ának harmadik bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, mely az adóelengedés mértékét a termés, tehát kétségtelenül a megművelés és bevetés folytán bekövetkező gyümölcs megsemmisülésének arányához köti. Erre mutat reá az idézett törvénycikk 49—51. §§-aihoz az adóelengedés megállapítása iránt 73662/1883. sz. a. (D. melléklet) kiadott Utasítás is, melynek 5. §-a csupán azesetre foglal magában rendelkezést, ha a károsult terület „másodszor bevettetik',, nemkülönben melynek 8. §-a, a mjásodik bekezdésében azt rendeli, hogy oly földrészlet után, mely csak részben volt bevetve, az adó csak a bevetett rész utáni engedtetik el. És erre mutatnak reá az 1885 : XXII. t.-c. végrehajtása tárgyában 45055/885. sz. a. kelt Utasításnak 138. és illetve 141. §-aiban foglalt s az előbiekkel azonos rendelkezések. Azonban ennek kell következnie az előadottakon kívül abból isi, hogy észszerűen fel nem tehető az, miszerint a törvényhozó a földadónak! egészben leendő elengedését kívánta volna biztosítani oly esetekiben, mikor a föld bevetve általában nem volt és ennek következtében termésről, valamint az ennek létrehozására irányzott munkáról, nemkülönben költségről és illetve ezeknek megsemmisüléséről szólani sem lehet, ellenben csak részleges adóelengedést kivánt volna adni abban az esetben, tha a föld bo2 17