Hegedüs János (szerk.): Közigazgatási törvénytár a fennáló törvények és rendeletekből, kísérve a m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozataival és felső bíróságainknak döntvényeivel. I. kötet (Nagybecskerek, 1894)

A közigazgatás szervezete. — Magyarorsz. Horvát-Slavon- s Dalmátorsz. való viszonya. 23 röczemegye Eszék várossal; 7. Szerémniegye; továbbá a következő határőrezredek: 1. likkai, 2. ottocsányi, 3. ogulini, 4. szluini, 5. első báni, G. második báni, 7. varasd-körösi, 8. varasd-szentgyörgyi, 9. gradiskai, 10. broódi, 11. péterváradi; végre a mostani Dalmátia. 67. §. Addig is, mig Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak a megelőző pontban körülirt területi épsége helyreállittatik: Magyarország beleegyezik, hogy a zimonyi, mitroviczi, racsai, klenaki és jakovai vámhivatalok, a mostani közvetlen közigazgatási beosztásból kivétetvén, a területi kapcsolat elismeréséül, a zágrábi pénzügyi igazgatóságnak rendeltessenek alá. 68. §. Ez egyezmény szentesitése után mindazon törvények és fenálló határozatok, melyek azzal ellenkeznek, megszűnnek érvényesek lenni. 69. §. Ellenben mindazon alkotmányos jogok és alaptörvények, a melyeknek élvezete és oltalma a múltban Magyarországra és HorvátSzlavonországokra egyaránt kiterjedt, s ez egyezménynyel em ellenkeznek, továbbra ís a magyar korona országai közös jogainak és alaptörvényeinek tekintetnek. 70. §. Ez egyezmény a legmagasabb szentesités után, mint Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok közös alaptörvénye, a nevezett országok külön törvénykönyveibe iktattatik. Egyszersmind megállapíttatik, hogy ez egyezmény az egyezkedő országok külön törvényhozásainak tárgya nem lehet, s változás rajta csak ugyanazon módon, a mint létrejött, mindazon tényezők hozzájárulásával tétethetik, a melyek kötötték. 13^3: XXXIV. Törvényczikk a Magyaroszág és Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött, az lS(i8: XXX. t.-cz. által beczikkelyezétt egyezmény némely szakaszainak módosításáról, illetőleg kiegészítéséről. (Szentesítést nyert 1873. évi november hó 30-án. Kihirdettetett a képviselőházban 1873. évi deczember hó 1-én; a főrendek házában 1873. évi deczember hó 16-án.) A két varasdi határőrezrednek, Zengg és Belovár katonai községnek, Ivanics várának és Sziszek községének Horvát-Szlavonországokkal közigazgatásilag egyesítése következtében az 1868. évi XXX. t.-cz. 33. § a szerint a Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése által a közös országgyűlésre küldendő képviselők számának aránylagos szaporítása válván szükségessé, s Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése óhajtását fejezvén ki, hogy az 1868. évi XXX. törvényczikkelyben foglalt egyezmény némely pontjai átvizsgálás alá vétessenek: e tárgyakra nézve egyrészről Magyarország országgyűlése, másrészről Horvát-SzlavonDalmátországok országgyűlése között az idézett 1868. évi XXX. t.-cz. 70. §-ban rendelt „módon, közös megállapodással egyezmény jött létre. Ezen egyezmény 0 cs. és Apostoli királyi Felsége által is jóváhagyva, megerősítve és szentesítve, mint Magyarország és Horvát-Szlavón és Dalmátországok közös alaptörvénye ezennel törvénybe iktattatik, a mint következik: 1. §. A két varasdi határörezred, Zengg és Belovár katonai község, Ivanics vára és Sziszek községe Horvát-Szlavonországokkal egyesittetvén, Horvát-Szlavonországok által a közös országgyűlésre küldendő képviselők száma az 1868. évi XXX. t.-cz. 33. §-a alapján a népesség szaporodása arányában 2í>-röl 34-re emeltetik. 2. §. Az 1868. évi XXX. t.-cz. 8. §-ának azon szavai: „hogy a