Hegedüs János (szerk.): Közigazgatási törvénytár a fennáló törvények és rendeletekből, kísérve a m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozataival és felső bíróságainknak döntvényeivel. I. kötet (Nagybecskerek, 1894)

346 A közigazgatás szervezete. — Birtokügyre vonatkozó rendelkezések. azok szóbeli kérelme folytán is és pedig bélyegmentesen kiadassanak. A szóban levő bizonyítványok rendezett tanácsú városokban a polgármester, községekben együttesen a biró és jegyző által állitandók ki. Minthogy pedig az 1889 : XXXVIÍI. t.-cz. 36. §-ban a belügyminister felhatalmaztatott arra, hogy a bizonyitványok kiállításáért mérsékelt dijakat állapithasson meg, ezen dij mérvét minden egyes bizonyítvány után 25, azaz huszonöt krajczárban állapítom meg, olyképen azonban, hogy oly ingatlanra nézve, melyen épület nincsen és kataszteri tiszta jövedelme 5 forintot meg nem halad, a bizonyítvány kiállításáért dij nem követelhető; de ha az ily ingatlanon épület is van, akkor, ha az ingatlan tiszta jövedelme 5 írtnál nem nagyobb is, a bizonyítvány díjmentesen csak akkor állítandó ki, ha az ingatlanon levő épület után fizetett házadó 1 forintot meg nem halad. A bizonyítványok kiállításáért befolyó dijak a kiállítókat illetik, hacsak fennálló szabályrendelet másként nem intézkedik. II. Valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város közönségéhez. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1^86: XXIX. t.-cz. és az annak módosításáról szóló 1889 : XXXVIÍI. t.-cz. több szakaszaiban, jelesül az első helyen idézett t.-czikk 15., 16., 17., 18., 4-3., 44. és 45., az utóbbi törvények pedig 5., 6. és 7. szakaszaiban a végett, hogy a szerkesztendő telekkönyvi betétben a tényleges birtokos tulajdonosként bejegyeztessék, majd a tényleges birtoklásnak, majd a békés birtoklásnak, majd a telekkönyvön kivüli átruházásnak, majd pedig a telekkönyvi tulajdonostól való leszármazásnak és a telekkönyvi tulajdonos végrendelet nélkül elhalálozásának helyhatósági bizonyitványnyal leendő igazolása kívántatik meg. A szóban levő bizonyitványok kiállítása tekintetében a törvény által kitűzött czél elérésének akadályául szolgál azon körülmény, hogy városokban a helyhatósági bizonyitványok kiszolgáltatásának czéljára rendszerint Írásbeli kérvény beadása szokott megköveteltetni és e tekintetben még zavar is uralkodik arra nézve, hogy mely közeg legyen hivatva a kérdéses bizonyitványok kiállítására. Annak jelesül, hogy a bizonyítvány kiállításának czéljára írásbeli kérvény követeltetik. eltekintve az eljárásnak ebből eredő hosszadalmasságától, a tapasztalat szerint az a következménye, hogy igen sok birtokos lemond arról, hogy a telekkönyvben tulajdonosnak bejegyeztessék, semmint, hogy ily bizonyítvány kiadását kérelmezze. Ennélfogva felhívom a törvényhatóságot, hogy intézkedjék az iránt, miszerint a fent emiitett czélra szolgáló bizonyítványok kiállítása szóbeli kérelem alapján is és pedig bélyegmentesen eszközöltessék. Arra nézve, hogy a bizonyitványok kiállítása ki által eszközöltessék, elrendelem, hogy az a polgármester által történjék. Végre, a mennyiben az 1889 : XXXVIII. t.-czikk 36. §-ában felhatalmazást nyertem arra, hogy a kérdéses bizonyitványok kiállításáért az illető közegek részére bizonyos mérsékelt dijakat állapithassak meg; ezennel elrendelem, hogy a szóban levő bizonyitványok kiállításáért darabonkint 25, vagyis huszonöt krajczár szedhető, oly ingatlanra nézve azonban, melyen épület nincsen és kataszteri tiszta jövedelme 5 forintot meg nem halad, a bizonyítvány kiállításáért dij nem követelhető, de ha az ily ingatlanon épület is van, akkor, ha az ingatlan tiszta jövedelme az 5 forintnál nem is nagyobb, a bizonyítvány díjmentesen csak akkor állítandó ki, ha az ingatlanon levő épület után fizetett évi házadó 1 forintot meg nem halad. A bizonyitványok kiállításáért befolyó dijak hovafordításáról a törvényhatóság jogosult intézkedni. 27.269. sz. — - Bm. 1886. jun. 19. Körrendelet a bélyegmentesen elkészítendő telekkönyvi másolatok kiállításáról. Az igazságügyminister úr f. évi ápril hó 30-án 8/09. sz. a. kelt átiratában tudomásomra hozta, hogy a kir. bíróságok mint tlkvi hatóságok irodai személyzetének munkaerejét a bélyegmentesen elkészítendő tlkvi másolatok kiállítása nagy mértékben igénybe veszi. Fokozza e hátrányos körülmény súlyát a közigazgatási hatóságoknak úgyszólván országszerte fennálló azon gyakorlata, hogy egy felől a tlkvi irodákat oly esetekben is másolatok követelésével terhelik, midőn a helyben levő tlkvi hatóságnál a telekjkvek megtekintésével a nekik szükséges adatokat rövid uton is megszerezhetnék, és hogy más felől teljes tlkvi másolatokat kívánnak, habár a kivonatos, vagy részleges másolat is [ 1880 : XLVI. t.-cz. 6. §. b) c)] megfelelne az illető hatóság hivatalos czéljainak. Tudomásomra hozza továbbá az igazságügyminister úr, hogy hivatalos beavatkozást igénylő esetekben a hagyaték-leltározást teljesítő közegek, úgyszintén az örökösödési eljárás vezetésével megbízott gyámhatósági kiküldettek szintén teljes tlkvi másolatokat kívánnak, pedig a fenn-