Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

I. 5858/35. 89 alperes ellen, mert kétségtelenül megállapítható éppen a felperesnő hozzátartozóinak a büntető perben tett tanúvallomásaiból, hogy az ígéret a szerelmi viszony, tehát az erkölcstelen állapot fenntartása érdekében történt, következéskép ebből bíróilag érvényesíthető kötelem nem származhatott... 5858/35. — Marasztalás. — 3000.— P. — ... Az alperes beismerte, hogy a viszony megkezdésekor annyira szerelmesek voltak egymásba, hogy ha ebben az időpontban megfelelő állása és keresete lett volna, a felperesnőt el is vette volna feleségül... A fellebbezési bíróság tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnő az alperes házassági ígéretét komolynak nem tekinthette, mert teljesen tisztában kellett volna lennie azzal, hogy az ígéret beváltásának a család ellenzésében súlyos akadálya van. Azonban a házassági ígéret komolytalanságát az esetben lehet megállapítani, ha a nő előtt is ismert akadályok elháríthatlanok vagy a körülmények olyanok, amelyek mellett a nő rendes előrelátással az ígéret beváltását nem remélhette. A jelen esetben ezek egyike se forog fenn... Az alperes orvos, a felperesnő érettségit tett állami tisztviselőnő... Nincs tehát sem oly társadalmi különbség a felek között, sem egyéb körülmény, amely már előbb meggyőzhette volna a felperesnőt arról, hogy a házassági ígéret beváltására nem számíthat... A család ellenzése nagyon sokszor megzavarja a fiatalok terveit, de egyáltalában nem oly legyőzhetlen akadály, mely a jövendő házasság lehetőségét reménytelenné tenné... Különösen nem mondható ez akkor, ha az ígéretet a férfi oly időben teszi, amikor már nagykorúsága küszöbén áll... Nem helytálló a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása sem, hogy a felperesnő már azzal a céllal utazott az alperessel Szigligetre, hogy ott vele szerelmi viszonyt kezdjen. Erre a megállapításra a perben tárgyi alap nincs... Az alperes a perben oly színben tüntette fel ugyan ezt az utazást, mintha a felperesnő határozott kívánsága lett volna, hogy ne a megszokott hétköznapi környezetben engedje át magát neki... A felperesnő azonban ezt tagadta... Az a nem vitás tény, hogy a peres felek eredetileg külön béreltek szobát, ellentmond a fellebbezési bíróság következtetésének, de további nem vitás tény az is, hogy a peres felek Szigligeten együtt a templomba mentek. Ez arra mutat, hogy a szigligeti kirándulást a peres felek egyike se tekintette egyszerű szerelmi kalandnak... De ettől eltekintve, a csábítás lényege nem az, hogy a nő közvetlenül a házassági ígéret után annak hatása alatt, mintegy akarat nélkül és öntudatlanul vagy csak testi ellenállás után engedje át magát a férfinak, sőt ellenkezőleg... A nemi érintkezés mindig a nő tudtával és beleegyezésével történik, öntudatlanság, erőszak esetén vagy bármely más esetben csábításról már szó sem lehet. Ilyenkor a kártérítésnek mindig más önálló jogalapja van... A csábításnál a lényeg egyedül a házassági ígéret komolyságában és meggyőző természetében rejlik, mely alkalmas arra, hogy a tisztességes és tapasztalatlan nőnek a nemi viszony megkezdésével szemben tapasztalatlanságát, erkölcsi ellenállását legyőzze és akaratelhatározását az ellenkező irányban befolyásolja... A jelen esetben ez a komoly és meggyőző házassági ígéret a felperesnőnek esküvel megerősített személyes előadása szerint a szigligeti kirándulás előtt történt... Az alperes ekkor már közel másfél éve udvarolt a felperesnőnek és a felperesnőhöz X.-né tanú előtt intézett ez a kijelentése is: „ne menjen társaságba, viselkedjék menyasszonyként" hónapokkal a szigligeti kirándulás előtt történt^... A csábítás megállapítását tehát az sem zárná ki, ha a felperesnő valóban azzal utazott volna Szigligetre, hogy ott magát az alperesnek átengedje... Annak a nem vitás ténynek, hogy a felperesnő Szigligeten 3 napon át folytatta az alperessel a megkezdett viszonyt, önmagában külön jelentősége nincs. Ez csak kis része annak a szintén nem vitás ténynek, hogy a peres felek között az 1931. évi szeptember 17-én Szigligeten megkezdett benső viszony az 1933. év elejéig fennállott, tehát kétségtelenül állandósult. A vi-