Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

74 I. 792/34. hogy ha a vadházasságban élő felek között közszerzeményről nem i» lehet szó, közöttük a közös szerzésre vonatkozó anyagjogi szabályok mégis alkalmazást nyerhetnek és pedig előzetes megállapodás nélkül is, mert a hosszabb időre terjedő együttélés alatt a közös munka és részben az egyik fél külön keresményének vagy vagyonának átadása folytán is együttesen szerzett vagyonban az egyik szerzőtársra eső rész kiadása iránti követelés a jó erkölcsökbe nem ütközik. A házasságon kívüli együttélés azonban egymagában nem elegendő ahhoz, hogy a nő az együttélés alatt szerzett vagyon felét közös szerzés címén követelhesse, mert közösen és együttesen szerzett vagyonnak csak azt lehet tekinteni, amelynek megszerzésében a nő saját vagyonával* jövedelmével vagy külön keresetével részt vett... 792/34. — Marasztalás. — 2500.— P. — ... Az alperes az^ 1920. évben mint orvosnövendék albérleti szobát vett a felperesnő nevelőanyjától és a peres felek ily módon jutottak ismeretségbe. Az ekkor 18 éves felperesnő varróleány volt, de önálló keresettel nem rendelr kezett. Az alperes az ismeretség kezdetén kereste a felperesnő társaságát, kedvében járt és udvarolgatott, a felperesnő pedig személyesen azt adta elő, hogy az 1921. év folyamán az alperest megszerette és nagyon örült annak, hogy az alperes vele foglalkozik, neki udvarol s szerelmes lett az alperesbe. A peres felek ekkori magatartása szempontjából a Kúria kiemelendőnek találja, hogy a felperesnő atyja gépgyári lakatos és a nevelőanyja főpincér özvegye, az alperes atyja szerb megszállott területen 30 hold ingatlan tulajdonosa és kovácsmester volt, de vagyonilag leromlott és elhalt. A fővárosi varróleány és a vidékről Budapestre került orvosnövendék lelki kultúráltsága és társadalmi helyzete tekintetében nem volt tehát oly különbség, amely az egymás iránt való szerelmi vonzódást gátlólag befolyásolhatta volna. Az alperesnek a felperesnő nevelőanyjától másod magával bérelt diákszobában hosszú ideig való lakása arra mutat, hogy abban az időben ez a környezet neki meg is felelt s ekkor még nem volt előrelátható az egyetemi tanársegédi pozíció elnyerése. A mindennapi élettapasztalat szerint ilyen környezetben keletkezik az a szerelem, amely a férfi kedvező irányú és fejlettebb igényének emelkedése következtében később rendszerint szakítással végződik s csak igen ritkán jut el a törvényes házasságig... Az alperes szerint a peres felek nemi érintkezése 1922. őszén, a felperesnő szerint 1923. végén kezdődött. Ebből és az alperesnek a felperesnőhöz intézett leveleiből, nemkülönben az alperesnek a felperesnő nevelőanyja háztartásában való magatartásából (harisnya foltozás, varrás és mosás stb.) és a peres feleknek egymással szemben tanúsított viselkedéséből helyesen arra kell következtetést vonni, hogy az alperes a felperesnőt 2—3 évi udvarlás után házassági ígérettel vette rá a nemi érintkezés megkezdésére s ekként a tisztességes felperesnővel szemben a magánjogi csábítást megvalósította. A felperesnő a viszony megkezdésekor hihette, hogy az alperes őt, ha orvosi diplomáját megszerzi, feleségül fogja venni, mert az elől jelzett társadalmi helyzet annak akadályaként nem jelentkezhetett és a háború után, éppen az 1922—25. években, a társadalmi lazább felfogás ennek lehetőségét megerősítette és nem gyengítette. Ilyen viszony keletkezése közben a felperesnő az 1923. évben megszerzi az iparigazolványt és önálló keresethez jut. Az alperes pedig az 1925. évben megszerzi az orvosi diplomát és a klinikán kapott elhelyezkedést, ami részére szintén jövedelmet biztosított. Ekkor következett be, hogy az alperes az 1925. év elején az albérletből elköltözött, de azért a felperesnőt rendszerint meglátogatta és a nemi érintkezést folytatták tovább is. Az 1927. év közepén az alperes megint visszament a felperesnő nevelőanyjához albérletbe és mint klinikai orvos, 1930. évi február haváig itt lakott, amikor Szegedre távozott. A viszszaköltözéskor az alperes klinikai alkalmazottként a felperesnő tényállítása szerint elég bőséges jövedelemmel rendelkezett. Időbelileg ezzel esik össze, hogy a peres felek becézték és tegezték egymást s