Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

I. 792/34. 75 karonfogva sétáltak, moziba, vendéglőbe és színházba jártak, jóllehet az alperes ismerősei előtt titkolta ezt a viszonyt. A peres felek a városligetben sétálva csókolóztak és amidőn a házban pletykálkodtak róluk, az alperes kijelentette, hogy néhány év múlva abban a helyzetben lesz, hogy befoghatja mindenkinek a száját és mindent jóvá tesz, ha existenciája lesz. Az alperesnek a peres felek kötendő házasságára célzó eme kijelentésével egybevág a peres feleknek egymással szemben tanúsított magatartása is, amely harmadik személyekben is azt a meggyőződést váltotta ki, hogy a peres felek házasságra lépnek. Mikor L.-né az alperes kötendő házassága alkalmából egy szép ajándékot kívánt adni és amikor az 1926. évben az esküvő ideje iránt érdeklődött, az alperes azt felelte, hogy az meg lesz, mikor elhelyezkedik. Ez idő után nem sokára S. Elemér szobrász személyében kérő jelentkezett s az említett tanú előtt kértek a felperesnő és nevelőanvja tanácsot az alperestől... A fellebbezési bíróság e tanácskérés alkalmával a peres felek között lefolyt szóváltás összes részleteire nem terjeszkedett ki, holott az elhangzott nyilatkozatok összefüggésükben ügydöntő értékűek... X.-né azt vallotta, hogy amidőn a felperesnő közölte az alperessel, hogy komoly kérője van, az alperes kijelentette, hogy ha a felperesnő férjhez megy, akkor ő megmérgezi magát és hangos szóváltások után az alperes sírt is. .. A peres felek közt akkor éjjel hangos szóváltások, veszekedések voltak és a tanú vallomása szerint a felperesnő azt közölte vele, hogy az alperes azt követeli tőle, hogy édesanyja emlékére esküdjék meg, hogy férjhezmenetele után is az övé lesz, de ő ezt nem tudja megtenni (Te. 40. §.) ... A tanú azt is vallotta, hogy a felperesnő az öngyilkossággal való fenyegetődzésre bement az alperes szobájába és egy kötény orvosságot, mérget hozott ki... Ez a tanú az alperes külön kérdésére azt is vallotta, hogy amikor a felperesnő tanácsot kért az alperestől, hogy milyen választ adjon a kérőjének, az alperes azt is mondotta, hogy neki ebben nehéz tanácsot adni, cselekedjék úgy, ahogy jónak látja, de már nem érdemes élni és öngyilkos lesz... Ily ténykörülmények között a felperesnő az általa szeretett alperes magatartása folytán a nevezett kérőnek elutasító választ adott és az alperessel továbbra is fenntartotta az addigi viszonyt a tett házassági ígéret beváltásának reményében. Az alperes nyilatkozatainak egybevetett tartalma ugyanis lényegileg azt juttatja kifejezésre, hogy felperesnő ne menjen máshoz férjhez, sőt esetleges férjhez menése esetén is a felperesnőt magáénak akarta tudni. Ehhez képest a peres felek között a nemi viszony a házassági ígéret beváltásának reményében állott fenn tovább is, mert az alperes a felperesnőnek 1932. évi június hó 18-án Szegeden nála tett látogatása után megírt szakító levelében az anyja támogatásában jelentkező nehézségen felül ezt írja: „A pályámon való jelenlegi igen nehéz elhelyezkedés, biztos pozíció, oly körülmények, amelyek mellett józan ésszel az ember még csak nem is gondolhat a nősülésre, Drága Bácsikám, kérlek arra, hogy őszinte soraimért ne táplálj Magadban irányomban haragot, vagy gyűlöletet, hidd el, jobban szerettem volna mást írni, de őszinte kérésedet meg kellett hallgatnom és arra őszintén kellett felelni". A szakítólevél tartalmából nyilvánvaló, hogy a peres felek között egymással szemben ünnepélyes eljegyzés nélkül is kölcsönös házassági ígéret állott fenn és az ennek beváltását sürgető felperesnő a szakító levél megkapásáig a korábbi levelekből kitetsző lelki harmónia folytán komolyan remélhette az alperes részéről az ígéret beváltását, mert a felperesnő által becsatolt levelek tartalma és hangja, habár azokban házasságról nincs is szó, olyan bensőséges, meghitt és tiszteletteljes, hogy a felperesnő a tett ígéret beváltását a házasság emlegetése nélkül is hihette. Erre mutat a szakítólevélnek e részeg „Meg kell, hogy mondjam egész őszintén, nincs már bennem az az érzés, mint régebben volt. Igaz, hogy szeretlek most is változatlanul és őszinte szívvel, de nem azzal a szerelemmel". E nyilatkozatokkal áll szoros lelki kapcsolatban alperesnek az a fent jelzett közlése, hogy „szeretett volna mást írni". Ezek-