Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

7 Zsögöd vegyes alakzatnak minősít, egyesítvén a büntetés (megsújtás, lakolás) és a jóvátétel (kiengesztelés, compen­satioj céljait. (Fej. I. k. 768. 1.). Ezzel kapcsolatban helytállóan tanítja Személyi K., hogy ezeket a büntetőjogi és magánjogi elemekből össze­olvadt védelmi intézményeket a természetes fejlődés hozta magával — már a múltban. A mai kulturális fejlődés törvényes intézkedések hiá­nyában kikényszerítette, hogy a személyiségi jog védelmét szolgáló büntető rendelkezéseken fölül — az abból hiány­zó rendelkezések helyett — a bírói gyakorlat juttassa a sérelmet szenvedettet a tiszta erkölcsi kár kiegyenlítéséhez. A magyar bíró — az osztrák jog intervalluma után — megtalálta a lelki kapcsolatot a Tripartium szerint ítélt elődökhöz, amidőn — bár némi késedelmeskedéssel — a büntetőjogi intézkedésektől függetlenül a civilis vétkesség alapján a nem vagyoni kár megítélésének utat tört. Az nyilvánvaló, hogy a vagyoni kár kézzelfoghatósága mellett nehéz volt — az erkölcsi kárt külön értékelni. A kifejtettek után azonban logikusnak jelentkezik az a bírói gyakorlat, amely szerint a büntetendő cselekmény büntetőjogi következményein kívül a sértett erkölcsi csor­bulásáért is elégtétel, jóvátétel, compensatio jár. A Kúria (1912. október 8.) elvi állásfoglalásként jelentette ki, hogy: „A köztudomásra jutott az a körülmény, hogy a leá­nyon erőszakos nemi közösülést követtek el, az illető leány férjhezmenetelét hátráltatja; annak elkövetője tehát a sér­tett női becsületén, erkölcsi integritásán és közvetve va­gyoni érdekén is ejtett súlyos sérelem miatt kártérítéssel tartozik. (757—1912; 158. sz. E. H.)10 Bírói gyakorlaton alapuló jogszabály, hogy a testi sé­rülést szenvedő fél a sértés okozójától, ha a testi sértésből anyagi kára nem származott is, erkölcsi kára megtérítéséül vagyoni elégtételt követelhet, amennyiben ez az eset körül­ményei szerint méltányosnak mutatkozik. (977—1914; 537. sz. E. H.).11 A fejlődés szempontjából közömbössé vált a vétkes magatartás foka. Nem csak a büntetőjogi vétkes magatartás, hanem a magánjogi vétkesség is elégséges a nem vagyoni kár megítélésére is. 10 Az erőszakos nemi közösülést az 1878 : V. t. c. 232. §-a szabá­lyozza. A Kúria 1672—1910. sz. határozatában még tiszta vagyoni kárról beszél. Ez a kár abban áll, hogy a szüzességét elvesztett leány férj­hez menetele meg van nehezítve. M. Dt. IV. 140. — Az erkölcsi integ­ritás megsértésének jóvátétele itt még a kézzel fogható vagyoni érde­ken át jut jóvátételhez. A következő esetben (1914, november 1.) a Kúria — szintén bün­tetendő cselekményből folyóan — a tiszta erkölcsi kár megítélésének elvi álláspontjára helyezkedett. 11 A Btkv. 311. §-a alapján igényelhető vagyoni káron fölül a tiszta magánbirság (homagium) elvi álláspontját érvényesíti a Kúria.

Next

/
Oldalképek
Tartalom