Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

heti. Ha pl. a kötelezett a jótállást vállaló nyilatkozatában csak a hiba kijavítására vállal kötelezettséget, a jogosult a jótállásra vonatkozó szabályok alapján (tehát a fokozott felelősség szerint) csak a hiba kijavítását követelheti, míg az egyéb szavatossági jogokat csak a törvényen alapuló szavatosságra vonatkozó rendelkezések szerint gyakorolhatja. A törvényen alapuló szavatosságból és a jótállásból eredő igények között — eltérő megállapodás hiányában — nincs különbség. A felek megállapodásától függ továbbá, hogy a jótállás az egész szolgáltatásra vonatkozik-e, vagy pedig annak csak egy részére. Az utóbbi esetben a szolgáltatás egyéb részét illetően ugyancsak a törvényen alapuló szavatosság szabályai jönnek figyelembe. A jótállás előbb már említett rendeltetéséből következik, hogy a jótállásban való megállapodás nem jelent lemondást a hibás teljesítésen alapuló azokról a jogokról, amelyek a jogosultat a törvény alapján szavatosság címén illetik meg. A jogosult a jótállás alapján követelheti a hibás teljesítés folytán elszenvedett kárának a megtérítését is [Ptk. 307. § (1) bekezdés], ha a felek megállapodása e tekintetben nem tartalmaz kizáró rendelkezést. A jótállás tehát nem szorítkozik a szavatossági jogokra, hanem — ellenkező kikötés hiányában — a hibás teljesítés valamennyi jogkövetkezményére kiterjed. A Ptk. 307. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség alól kimentheti magát annak bizonyításával, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség ezt a jellegét azonban elveszíti akkor, ha a kártérítési igény érvényesítése jótállás esetében történik. Minthogy ugyanis a jótállás — az előbb kifejtettek szerint — a hibás teljesítés valamennyi jogkövetkezményére kiterjed és szigorúbb helytállási kötelezettség elvállalását jelenti, a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség tekintetében is irányadó a Ptk. 248. §-ában foglalt rendelkezés. Vagyis a kötelezett a jótállás időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka az átadás után keletkezett. Nem mentheti ki tehát magát a felelősség alól pusztán annak bizonyításával, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. b) A jótállás fogalmából, jellegéből és funkciójából, nemkülönben a Ptk. 248. §-ában foglalt rendelkezésből következik, hogy a jogosult a jótállás időtartama alatt a másik félhez intézett nyilatkozattal bármikor érvényesítheti a jótállás alapján őt megillető jogokat. Felismerhető hiba esetén tehát nem köteles a szolgáltatás megvizsgálásának a befejezésétől számított nyolc napon belül az igényét a kötelezetthez intézett nyilatkozattal érvényesíteni. Rejtett hiba esetén pedig ugyancsak nem köteles a hiba felfedezésétől számított nyolc napon belül az említett nyilatkozatot megtenni. A jótállás időtartamán belül tehát a hiba felismerése időpontjának, valamint ezzel összefüggésben a nyílt és a rejtett hiba közötti különbségtételnek nincs jelentősége. A Ptk. 306. §-ának (3) bekezdése szerint a szavatossági jogokat a nyilatkozat megtételétől számított hat hónapon belül kell keresettel érvé86