Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

ültetett fákat — az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozók kivételével — az út tartozékának nyilvánította. A törvényerejű rendelet kihirdetése (1962. szeptember 21.) és hatályba lépése (1963. január 1.) közötti idő alatt azonban állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni földtulajdonosok a szóban forgó kétméteres földsávon belül levő fák kivágására kért és megkapott engedély alapján azokból — országos méretekben — jelentős mennyiséget kitermeltek. Ezekkel az esetekkel kapcsolatban merült fel az a kérdés, hogy a törvényerejű rendelet 7. §-a (2) bekezdésének mi a helyes értelme, különösen, hogy az út tartozékának minősített fák a kétméteres földsáv tulajdonosának vagy pedig az államnak mint útfenntartónak a tulajdonában vannak-e. A Legfelsőbb Bíróság a kérdést megvizsgálva a következő eredményre jutott: A törvényerejű rendelet egésze, rendelkezéseinek egymással való öszszefüggése arra mutat, hogy a törvényhozó a szóban forgó — az útmenti kétméteres sávban ültetett — fákat az utak megfelelő használatának biztosítása érdekében fokozott védelemben kívánta részesíteni, a beültetést és a fák sorsát fokozott ellenőrzés alá kívánta vonni. A törvényerejű rendeletbe tehát az e cél elérésére elegendőnek látszó az a rendelkezés került, hogy a közút rézsűjének külső szélétől számított kétméteres távolságon belül ültetett fákat — az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozók kivételével — az út tartozékának kell tekinteni. A Polgári Törvénykönyv 95. §-ának (1) bekezdése szerint a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami valamely dologgal (így a földdel is) olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Ezt nevezi a törvény alkotórésznek. Ennek megfelelően a Polgári Törvénykönyv 126. §-a azokat a dolgokat is a föld alkotórészének nyilvánítja, amelyek mint növedékek utóbb keletkeztek. A földben gyökerező fa kétségtelenül ilyen alkotórésze a földnek, s mindaddig az is marad, amíg a földtől el nem választják. Ezzel szemben a tartozék — ugyancsak a Polgári Törvénykönyv szabályozása [95. § (2) bek.] szerint — már a dologgal való lényegesen lazább együvétartozást jelent. A tartozék nem veszti el az önállóságát, csak éppen kapcsolódik egy másik dologhoz (akár földhöz is), hogy annak a rendeltetésszerű használatát vagy épségben tartását biztosítsa, elősegítse. A tulajdonjog itt már nem feltétlenül egységes. Ezeknek a törvényes fogalmaknak az összehasonlítása alapján nyilvánvaló, hogy a földben gyökerező fa a földnek nem tartozéka, hanem alkotórésze. A fa tehát annak a tulajdona, akié maga a föld is. A szóban levő útmenti fák tulajdonjogát tehát az útfenntartó állam csak akkor szerezheti meg, ha magának a földsávnak a tulajdonjogát is megszerzi. Ilyen irányú rendelkezést azonban az 1962. évi 21. sz. tvr. nem tartalmaz. Ezek után az említett törvényerejű rendelet 7. §-ának (2) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek, hogy a fákat „az út tartozékának kell tekinteni", csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy a törvény75