Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

A házassági per anyaga bőséges alapot adhat a bíróságnak arra, hogy a szülők egyéniségét, világnézetét, erkölcsi tulajdonságait, életmódját megismerje és értékelje. Emellett az is gyakran előfordul, hogy egyes szülők a házassági köteléktől való szabadulás érdekében könnyelmű engedményeket tesznek a gyermek elhelyezése kérdésében, esetleg azzal a megfontolással, hogy azon később ugyanis módjuk lesz változtatni. Amikor a társadalom a gyermek fejlődését és nevelését ennyire központi kérdésként kezeli, megengedhetetlen volna, hogy a házassági kötelék kérdésében döntő bíróság tétlenül álljon a mellett a tény mellett, hogy a gyermek sorsa a gondviselésére megegyezés szerint jogot szerzett szülő erkölcsi vagy más tulajdonságainál fogva nincs kellően biztosítva, sőt esetleg a gyermek fejlődése egyenesen veszélyeztetve van. A gyermek érdekének fokozott védelmét tartja szem előtt a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a bíróság a gyermeket — ha a szülőnél történő elhelyezése az érdekeit veszélyezteti — máshol is elhelyezheti. E rendelkezésből is következően a házassági per bírósága a gyermek érdekével ellentétes szülői megegyezés félretételével az elhelyezés kérdésében hivatalból úgy határozhat, ahogyan az a gyermek érdekének a legjobban megfelel. Hasonló szellemben kell eldönteni azt az elvi kérdést is, hogy a bíróságnak a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdésére tekintettel joga van-e megtagadni a gyermek elhelyezése tárgyában kötött egyezség jóváhagyását, vagy pedig az reá jellegénél fogva a perben is irányadó. A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja. Minthogy a szülők nem önmagukról, hanem közös gyermekük sorsáról, életéről, jövőjéről rendelkeznek, ez már egymagában is korlátokat emel jogaik gyakorlása elé. Nyilvánvalóan nem lehet szó a gyermek elhelyezésére vonatkozó jog olyan gyakorlásáról, amely a jogszabály alapvető céljával, szellemével, az egész törvényhozói elgondolással ellentétben áll. Márpedig a törvény azt tekinti alapvető célnak, hogy a gyermek az érdekét legjobban biztosító elhelyezést kapja. Ha a szülők nem így állapodnak meg, megállapodásuk megfelelhet érdeküknek, de nem felel meg a jogszabály követelményeinek és a gyermek érdekének. Ezzel a jóváhagyás megtagadásának törvényes feltételei már megvalósultak. A fentebb kiemelt szempontokat megfelelően alkalmazni kell a mindkét házastárs által örökbefogadott gyermek elhelyezésénél, valamint akkor is, ha a gyermek szülei nem voltak házastársak. A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról is, hogy a kiskorú érdekében a gyámhatóság, illetőleg az ügyész is indíthat pert. Ha tehát a bíróság más perből a gyermek elhelyezésének, illetőleg elhelyezése megváltoztatásának szükségességéről szerez tudomást, akkor jár el helyesen, ha erre az említett szervek figyelmét felhívja. 59