Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

családiház építése, társasházbeli lakás vagy szövetkezeti lakás vásárlása, gépkocsi, hűtőszekrény és más tartós fogyasztási cikkek vétele során a házastársak hitelt vehetnek igénybe. Az így keletkezett adósságok rendezésére az egyik vagy másik fél különvagyonát is felhasználhatják. Ez lényegében ugyanolyan helyzetet eredményez, mintha a házastársak adósság keletkezése nélkül használnák fel különvagyonukat a család közös szükségleteinek kielégítésére. Ebből következik, hogy azonos elbírálás alá kerül mindkét esetben a ráfordítás, akár hitel igénybevételével, akár anélkül történt. A különvagyon megtérítésére irányuló igény elbírálásánál tehát ilyenkor is vizsgálni kell a feleknek a különvagyon felhasználásakor tett nyilatkozatát, illetőleg szándékát. Ha a felek nyilatkozata vagy a körülmények alapján arra lehet alaposan következtetni, hogy a különvagyont a megtérítési igényről való lemondás szándékával használták fel a beruházási, fenntartási, kezelési költekezés körében keletkezett adósság törlesztésére, megtérítésnek nincs helye. A közös életvitel során keletkezett adósság rendezésére felhasznált különvagyon tekintetében pedig megtérítésnek csak különösen indokolt esetben van helye. Ha a felek valamelyik házastársnak a különadósságát a közös vagyonból fizették, az erre fordított összeget a vagyoni igények rendezése során a közös vagyon javára kell elszámolni. Ennélfogva akinek a különadósságát a közös vagyonból fizették ki, annak a közös vagyoni illetősége a különadósságra fordított összeggel csökken. Nincs helye elszámolásnak akkor, ha a körülményekből alaposan következtethető, hogy a felek nem kívánták a közös vagyon javára történő megtérítést. 7. Annak érdekében, hogy a házassági vagyonjogi igények elbírálásánál egyik fél se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz, kivételes esetben a házassági vagyonjogi igények rendezése az előző pontokban foglalt elvektől eltérően is történhet. A Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint a vagyonközösségi igények rendezésénél arra kell törekedni, hogy egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz. Előfordulhatnak olyan tényállások, amelyekre az előző pontokban foglalt elvek merev alkalmazása — a házassági, családjogi viszonyok sajátos természetére is figyelemmel — méltánytalan eredményre vezetne. Ezért alapvető szempont, hogy a házassági vagyonjogi igények rendezésénél egyik házastárs sem juthat a másik terhére olyan vagyoni előnyhöz, amely a méltányossággal nem fér össze. Adott esetben tehát az ilyen igények rendezése eltérhet az általános elvektől. 8. A megtérítést igénylő házastársat terheli a bizonyítás abban a tekintetben, hogy hiányzó különvagyonát megtérítésre alapot adó módon és célra használták fel. A Pp. 164. §-ában foglalt bizonyítási szabály a házassági vagyonjogi perekben is irányadó. Eszerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Ebből következően a megtérítést igénylő házastársat terheli a bizonyítás abban a tekintetben, hogy különvagyonát olyan módon és olyan célra használták fel, amelynek alapján megtérítési igénye támadt. 44