Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

leg ennek a munkaképesség-csökkenés mérvéhez igazodó része és a társadalombiztosításról szóló jogszabályok alapján folyósított társadalombiztosítási ellátás között mutatkozó különbözetet kell olyan kárnak tekinteni, amelyet a balesetért felelős személy a felelőssége arányában megtéríteni köteles. Ennek a figyelembevételével kell meghatározni a baleset következtében meghalt személy által eltartottakat megillető járadék összegét is. A társadalombiztosításról szóló 1S75. évi II. törvény 109. §-ának (1) bekezdése szerint: aki a társadalombiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott társadalombiztosítási ellátást megtéríteni; a megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy a felelősség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs. E rendelkezésekből következően a károkozó felelőssége kettős: egyfelől felelős magával a károsult dolgozóval (tartásra jogosult hozzátartozóval) szemben, másfelől a baleset folytán a dolgozó részére megállapított társadalombiztosítási ellátás tekintetében a társadalombiztosítási szervvel szemben. Mindkét irányú felelőssége közvetlen, maga a jogszabály függetleníti a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényét a károsult dolgozónak vagy hozzátartozójának kátérítési követelésétől. A társadalombiztosítási szerv megtérítési igénye önálló: olyan arányban követelhet megtérítést a károkozótól, amilyen arányban annak a bekövetkezett kárért való felelőssége a károsulttal szemben fennáll. Ha pl. a baleset következtében teljesen munkaképtelenné vált károsultnak a baleset előtti átlagkeresete (a járadék alapja) 2000 Ft volt, a baleset bekövetkezéséért pedig — a károsult 40%-os önhibája folytán — a károkozó csak 60%-ban volt felelős, ez utóbbi a károsult részére folyósított 1000 Ft társadalombiztosítási nyugellátásnak a 60%-át: 600 Ft-ot köteles megtéríteni, mert csak 60%-ban felelős a károsulttal és ennek megfelelően a társadalombiztosítási szervvel szemben is. A kárért felelős személy tehát — figyelemmel a károsító esemény folytán keletkezett kár havi 2000 Ft-os összegére és a kármegosztás 60—40%-os arányára — 1200 Ft erejéig tartozik felelősséggel a károsulttal szemben. Ugyanakkor azonban a társadalombiztosítási szervnek csak 600 Ft-ot köteles megtéríteni az 1000 Ft nyugdíjból. Ha a károsult által követelhető 1200 Ft-ba a teljes 1000 Ft nyugdíjat kellene beszámítani, ebben az esetben a kárért felelős személy összesen csak 800 Ft-ot fizetne (600 Ft-ot a társadalombiztosítási szervnek, valamint az 1200 Ft és az 1000 Ft különbözetét kitevő 200 Ft-ot a károsultnak), tehát 400 Ft-tal kevesebbet, mint amennyit a kárból a kármegosztás aránya szerint neki viselnie kellene. A károsulttal szembeni kártérítési (1200 Ft) és a társadalombiztosítási szervvel szembeni megtérítési (600 Ft) kötelezettség teljes különválásából, e jogviszonyoknak egymástól való függetlenítéséből az követke190