Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

zik, hogy a károkozó a kárnak a kármegosztás aránya szerint őt terhelő részét (1200 Ft) köteles megtéríteni a károsultnak a kártérítési (felelősségi) jogviszony alapján, és ez a kötelezettsége csak olyan mértékben csökken, amilyen mértékben jogszabályi rendelkezés alapján a társadalombiztosítási nyugellátás tekintetében az ezt folyósító társadalombiztosítási szervvel szemben megtérítés kötelezettsége áll fenn (600 Ft). A kárért felelős személy által a társadalombiztosítási szervnek megtérítendő összeget (600 Ft) be kell számítani a károsultnak egyébként járó összegbe (1200 Ft), mert a kárért felelős személy a kártérítési jogviszonyra vonatkozó szabályok értelmében csak a felelőssége mértékéig (1200 Ft) kötelezhető kártérítésre, s ha az általa a társadalombiztosítási szervnek megtérítendő összeg (600 Ft) a károsultat megillető járadék (1200 Ft) meghatározásánál figyelmen kívül maradna, a kárért felelős kétszeri fizetés veszélyének lenne kitéve. Mindezek szem előtt tartásával tehát a károsult részére folyósított társadalombiztosítási nyugellátást a kárért felelős személy által fizetendő baleseti járadékba csak abban az arányban lehet beszámítani, amilyen arányú megtérítési kötelezettség terheli a kárért felelős személyt — a kármegosztásra tekintettel — a társadalombiztosítási szervvel szemben. Ha a károsult maga nem hibás a baleset bekövetkeztében, tehát nincs kármegosztás, a károsult teljes munkaképtelensége esetében a teljes keresetveszteség (jövedelemkiesés) és a társadalombiztosítási nyugellátás közötti különbözetet köteles a kárért felelős személy a károsultnak megtéríteni. Ezekben az esetekben nincs eltérés a korábbi helyzethez képest. Ha pl. a baleset előtti átlagkereset havi 2000 Ft, a társadalombiztosítási nyugellátás pedig 1000 Ft, a kárért felelős személy e két öszszeg különbözetét, tehát havi 1000 Ft-ot köteles fizetni a károsultnak járadékként. Ez a társadalombiztosítási szervnek a nyugdíj fejében térítendő havi 1000 Ft-tal együtt havi 2000 Ft-ot tesz ki, vagyis a kárért felelős személy a teljes kártérítési felelősségének megfelelően viseli az egész kárt. Ha a károsultnak a baleset előtti átlagkeresete változatlanul 2000 Ft volt, de a munkaképessége a baleset következtében csak 30%ban csökkent, a társadalombiztosítási baleseti járadék pedig havi 400 Ft, ebben az esetben a kárért felelős személy az átlagkereset 30%-ának: 600 Ft-nak és a társadalombiztosítási baleseti járadéknak: 400 Ft-nak a különbözetét, vagyis havi 200 Ft-ot köteles a károsultnak megfizetni, ha annak a baleset utáni keresete — neki fel nem róható okból — nem éri el a baleset előtti keresetét [Ptké. 58. § (1) bek.]. A most említett esetekben a kárért felelős személy a teljes kártérítő felelőssége folytán a társadalombiztosítási nyugellátást is teljes mértékben köteles megtéríteni a társadalombiztosítási szervnek, míg a teljes kár és a nyugellátás különbözetét közvetlenül a károsultnak. A károsult tehát teljes kártérítést kap, a kárért felelős személy pedig — kizárólag felelősségének megfelelően — az említett megosztásban teljes kártérítést fizet. Ha a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, és ezért kármegosztásra kerül sor, *a kárért felelős személy a kártérítési jogviszony alapján a káresemény folytán keletkezett teljes kárnak a kár191