Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

ját kéri alkalmazni. A bíróság tehát a Ptk. 357. §-ának a károsult által kért alkalmazása helyett a 356. §-t — és fordítva — is alkalmazhatja. A 357. § alkalmazása körében pedig a pénzbeli kártérítés helyett a ter­mészetbeni kártérítést — és fordítva — választhatja, anélkül, hogy e tekintetben a felek kérelméhez a Pp. 215. §-a alapján kötve volna. A károsult és a felelős személy viszonyának, valamint az eset körül­ményeinek és a törvényben előírt szempontoknak a figyelembevételével azt a kártérítési módot kell alkalmazni, amely a teljes jóvátétel elvének gyakorlati érvényesülését a legcsekélyebb sérelemmel és a legeredmé­nyesebben biztosítja. PK 45. szám A baleset folytán munkaképesség-csökkenést szenvedett személy kár­térítési járadékát a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése mérvé­nek és a baleset folytán bekövetkezett keresetveszteségének együttes vizsgálata alapján kell megállapítani. Ha a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatkozása ellenére rendkívüli munkateljesítménye folytán keres töb­bet, mint amennyi a megmaradt munkaképességének megfelel, ez a többlet a balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe. A Ptké. 58. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az, akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követel­het járadékot, ha a baleset utáni keresete a baleset előtti keresetét — neki fel nem róható okból — nem éri el; ez a rendelkezés nem alkal­mazható akkor, ha a balesetet szenvedett a balesetből eredő jelentős fogyatkozás ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel éri el a baleset előtti keresetét. A kártérítési járadék összegének megállapításánál az orvosilag meg­állapított baleseti eredetű munkaképesség-csökkenésből kell kiindulni. a) Ha a balesetet szenvedett személy baleset utáni keresete megfelel a megmaradt munkaképességének, kártérítési járadékként a baleset előtti és a baleset utáni keresete különbözetére tarthat igényt. Ha pl. a dolgozó baleset előtti keresete 2000 Ft volt, orvosilag kimu­tatott baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése 40%-os, tényleges keresete pedig 1200 Ft, akkor kártérítési járadékiként a két összeg kü­lönbözetének megfelelő havi 800 Ft-ra tarthat igényt. Ha a balesetet szenvedett a balesetből folyóan társadalombiztosítási szolgáltatásban is részesül, a baleset előtti és baleset utáni keresetének különbözetéből ezt is le kell vonni. Ha pl. havi 300 Ft társadalombiztosí­tási szolgáltatást kap, kártérítési járadék címén csak havi 500 Ft-ot követelhet. Ha a baleset bekövetkezésében a balesetet szenvedett személy is köz­rehatott, s ennek folytán kármegosztásra kerül sor, a kártérítési jára­dékot úgy kell kiszámítani, hogy a baleset előtti és a baleset utáni ke­reset különbözetéből — társadalombiztosítási szolgáltatás esetén pedig az említett különbözetnek a társadalombiztosítási szolgáltatással csök­kentett összegéből — le kell vonni a kármegosztás szerint a balesetet szenvedett személyt terhelő hányadot. Tehát 70—30%-os kármegosztás 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom