Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

iránt indított polgári perben eljáró bíróság sem helyezkedhet ezzel ellentétes álláspontra. Ilyen esetben a kárnak egészben vagy részben valö megtérítésére a munkavállalót a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján köteleznie kell. A büntető bíróságnak a tárgyaláson hozott az a határozata, amellyel a vádlottat a Btk. 60. §-a alapján figyelmeztetésben részesítette, és erre tekintettel az eljárást megszüntette [Be. 213. § (1) bek. e) pont], az alkalmazott kártérítési felelőssége szempontjából azonos hatályú a bűnösséget megállapító határozattal. Ezzel szemben az eljárásnak ugyanilyen okból a nyomozati vagy az előkészítő szakban történt megszüntetése esetében a polgári perben eljáró bíróság a kártérítési felelősség szempontjából vizsgálhatja, hogy az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta-e. PK 42. szám a) A Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni. b) Államigazgatási jogkörben okozottnak kell tekinteni azt a kárt is, amelyet a fegyveres testület őrszolgálatot teljesítő tagja a szolgálati feladatának teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okoz. Az őrszolgálat ellátása közben, de nem a szolgálati feladatok teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okozott kárért való felelősség tekintetében — az eset körülményeitől, elsősorban a károkozás módjától függően — a Ptk. 348. és 339. §-aiban, illetőleg a 345. §-ban megállapított feltételek az irányadók. a) A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette, továbbá az eljáró alkalmazott bűnösségét, illetőleg vétkességét büntető vagy fegyelmi eljárás során megállapították. E rendelkezés tehát az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapítását általában szigorú feltételekhez köti [bizonyos vonatkozásban enyhítést tartalmaz a Ptk. 349. §-ának (2) bekezdése]. Az említett szigorú feltételek velejárója, hogy a szóban levő károkért való felelősség enyhébb az általános kártérítési felelősségnél. Ebből viszont az is következik, hogy a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezések kiterjesztő alkalmazásának nem lehet helye. A Ptk. 349. §-ának a kártérítési felelősséget szigorú feltételekhez kötő szabálya tehát csak a valóban államigazgatási jogkörben történt károkozás esetében alkalmazható. Államigazgatási jogkörben okozott kárról pedig akkor van szó, ha maga a károkozó magatartása államigazgatási jellegű, amelynek tehát éppen e sajátos természete miatt indokolt a kártérítési felelősségnek az említett feltételektől való függővé tétele. Amint erre a Ptk. indokolása is rámutat, nem az eljáró szerv minősége, hanem 183