Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)
a konkrét tevékenység alapján kell megállapítani, hogy államigazgatási tevékenységről van-e szó. Egymagában tehát az, hogy a kár államigazgatási tevékenységet kifejtő szerv alkalmazottjának, illetőleg tagjának ténykedése vagy mulasztása folytán keletkezett, még nem vezethet a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazására. Mindebből következik, hogy a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak azt a kárt lehet tekinteni, amelyet államigazgatási feladatot ellátó szerv alkalmazottja, illetőleg tagja államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott. Nem államigazgatási jellegűek azok a tevékenységek, amelyek kapcsolatosak ugyan az államigazgatási szervek működésével, azonban nem az említett feladatoknak hatósági jogkörrel felruházott alkalmazottak útján való ellátását célozzák, hanem amelyek révén az államigazgatási szervek belső gazdasági és technikai jellegű szükségleteinek a kielégítése történik meg, illetőleg amelyek a műszaki jellegű intézkedések körébe tartoznak (pl. az államigazgatási szervek elhelyezésére szolgáló épületek lépcsőjének, felvonójának, az ilyen épületek előtti gyalogjárónak nem kellő rendbentartásából, helyiségek, udvarok nem kellő kivilágításából keletkezett, államigazgatási szervek által üzemben tartott gépjárművek által okozott károk). Az állampolgárok szükségleteinek közvetlen kielégítése céljából az állam által fenntartott intézmények, vállalatok szolgáltatásainak az igénybevétele során elszenvedett károk ugyancsak nem tartoznak a károknak abba a körébe, amelyben a felelősség a Ptk. 349. §-a szerint alakul. Nem lehet szó államigazgatási jellegű tevékenységről akkor, amikor az államigazgatási szerv jogszabály rendelkezése alapján köteles a birtokába került dolgok megőrzéséről gondoskodni (pl. a börtönbüntetésre ítélt személyektől megőrzésre átvett ingóságok vagy a bűnjelként lefoglalt vagyontárgyak őrzése). Az ilyen dolgok elvesztése vagy megrongálódása folytán keletkezett kárért az eljáró szerv letéteményesként felel. Ez tehát az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségtől független, önálló felelősségi jogalap. A Ptk. 349. §-ában meghatározott felelősség a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség egyik különös fajtája, tehát nem jöhet szóba akkor, amikor a kár szerződésszegés folytán keletkezett. b) Államigazgatási jellegű tevékenységet fejt ki a fegyveres testület tagja az őrszolgálat ellátásakor, az általa az őrszolgálat teljesítése során okozott kár azonban nem minősül feltétlenül olyan kárnak, amelyért való felelősséget a Ptk. 349. §-a alapján kell elbírálni. Államigazgatási jogkörben okozott kárnak ugyanis csak azt a kárt lehet tekinteni, amelyet a fegyveres testület tagja az őrszolgálattal kapcsolatos feladatok teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okozott annak, aki ellen ez a tevékenysége irányult. A Ptk. 349. §-át kell alkalmazni ebben az esetben akkor is, ha az őr a szolgálati feladatának teljesítése érdekében történt fegyverhasználattal okozta a kárt. Az említett esetben ugyanis a felelősség szempontjából az a tényállási elem lép döntő súllyal előtérbe, hogy a kárt 184
