Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

tehát a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját is, mások felróható károkozásaival szemben. Elvi alapja azonban a fenti megoldásnak az is, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján csak az ebből eredő kárt viseli. Ami nem ebből ered, az már nem feltétlenül őt terheli. Viseli tehát a kárnak — beleértve a saját kárát is — azt a részét, a) amelyet fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásával maga okozott; b) azt a részét, amit ugyan nem ő, hanem fel nem róható magatartásával és esetleg elháríthatatlanul harmadik személy (pl. váratlanul a gépkocsi elé ugrott kisgyermek) okozott; de sem elvi, sem jogpolitikai okból nem viselheti a kárnak azt a részét, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett ugyan, de nem ebből, hanem a történetesen szintén károsult személynek felróható magatartásából származott. Alapvető szabály ugyanis, hogy aki másnak- jogellenesen és felróhatóan kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Nincs olyan jogszabály, amely a vétkes károkozás következményeinek alkalmazását kizárná arra az esetre, amikor a kár a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját érte. Pusztán azért, mert a kár a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett balesettel kapcsolatos, a vétkes károkozó nem mentesülhet a felelősség alól, éspedig akkor sem, ha a kisebb vagy nagyobb részben neki felróható baleset során a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából folyóan maga is károsodott. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett károsodás esetén tehát a Ptk. 345. és 339. §-ai, vagyis a tárgyi és vétkességi felelősség együttes alkalmazásának nincs elvi akadálya. Ez az elv azonban nem jelenti azt, hogy a felelősség és annak mértéke szempontjából a veszélyesség mozzanata elhanyagolható, vagy akár csak másodlagos tényező volna, és semmiképpen sem járhat azzal a következménnyel, hogy a közlekedési balesetekből származó kártérítési igények megtérítését, a tárgyi felelősségnek a jogvédelemre általában leginkább rászorult baleseti sérültek érdekében való alkalmazhatóságát nehezítse, sőt esetleg meghiúsítsa. Veszélyes üzem károsodása esetén tehát az üzembentartónak járó kártérítés megállapításánál nemcsak a károkozó felróható közrehatását kell vizsgálni, hanem értékelni kell az üzembentartó terhére az üzem veszélyességét is, amennyiben az a veszélyes üzem károsodásában közrehatott. PK 39. szám Ha olyan személy, akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett kárát elháríthatatlan külső okként minősülő magatartásával maga idézte elő, a veszélyes tevékenység folytatója mentesül a kártérítési felelősség alól. Ha azonban elhárítható közrehatás esete áll fenn, akkor a veszé174