Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

lyes tevékenység folytatóját teljes felelősség terheli. Ilyen esetben a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése alapján kármegosztásnak akkor sincs helye, ha a károsult személy gondozója a felügyelet ellátása érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint: aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. A (2) bekezdés értelmében felelőssége alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ha ez az eset nem is áll fenn, a (3) bekezdés szerint nem kell megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származik. E § (2) és (3) bekezdésének egybevetése alapján nyilvánvaló, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját az (1) bekezdés szerint fennálló felelőssége alól teljesen mentesítő külső elháríthatatlanság független a vétkességtől, kármegosztásra viszont már csak felróható magatartás (közrehatás) adhat alapot. Az elháríthatatlan külső okot természeti esemény, állat váratlan felbukkanása vagy emberi magatartás egyaránt megvalósíthatja; a felróható közrehatás viszont szükségképpen emberi magatartást tételez fel. (Emberi magatartás áll a felróható közrehatás mögött akkor is, ha a károsodást közvetlenül állatnak az elhárítható megjelenése idézte elő.) Ha tehát pl. a gépkocsi a váratlanul elé szaladt óvodás gyermeket elüti, s a gyermek az elütés következtében jövőbeli munkaképességét csökkentő sérülést szenved, az üzembentartó a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a gyermek olyan hirtelen került a szabályosan haladó gépkocsi elé, hogy a balesetet a rövid távolság miatt sem fékezéssel, sem a haladási irány megváltoztatásával nem lehetett elkerülni. Az elháríthatatlanság ebben az esetben annak ellenére megállapítható, hogy a gyermeknek nincs belátási képessége. Ha azonban a gyalogjárón haladó gyermek ugrándozásából, gyermektársaival való hancúrozásából kellő előrelátás esetén számítani lehetett arra, hogy a gyermek vigyázatlanul a gépkocsi elé kerülhet, akkor az ilyen baleset nem tekinthető feltétlenül elháríthatatlannak, mert az óvatosság fokozása és a sebesség csökkentése mellett elkerülhető lett volna. A balesetnek azonban a gyermek is okozója, mert a gyalogjáróról szabálytalanul a járművek számára fenntartott úttestre szaladt. Az együttes károkozásnak ebben az esetében — tehát amikor a gyermek közrehatása még az elháríthatóság keretén belül maradt — kármegosztás azért nem alkalmazható, mert ennek a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése szerint csak felróható magatartás esetén lehet helye, a gyermek magatartása viszont nem felróható. A Ptk. felelősségi rendszerében ugyanis a felróhatóság a vétkességgel azonos fogalmat jelent, a vétőképtelen gyermek magatartása (közrehatása) azonban nem lehet vétkes. Kitűnik ez a Ptk. 352. §-a (1) bekezdésének abból a rendelkezéséből, amely szerint: akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Az óvodás gyermeket kétségkívül ilyen személynek kell tekinteni. Ha tehát a gyermek a másnak okozott kárért nem tehető felelőssé, 175