Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

Ha a bíróság a Ptk. 202. §-ának (3) bekezdése alapján valamelyik sérelmet szenvedő félnek a visszatérítést elengedi, ugyanezt az összeget az állam javára nem lehet megítélni. Ha tehát a bíróság a 10 000 forint összegű kölcsönből 7000 forint visszatérítést az adósnak elengedi, az állam javára marasztalásra csak 3000 forint erejéig kerülhet sor. Mindez nem változtat azon, hogy az említett esetben is minden egyes szerződést önállóan kell a bíróságnak elbírálnia, tehát mindegyik szerződés vonatkozásában külön kell vizsgálnia, hogy megvannak-e az uzsora megállapításának törvényi feltételei, s hogy az adott eset körülményeire tekintettel a felek közötti jogviszony rendezésének a törvény által biztosított módjai közül melyik mutatkozik a legmegfelelőbbnek. Ugyancsak minden egyes szerződést külön kell elbírálni a kamatok vonatkozásában, tehát — hacsak a kölcsönvevőt a bíróság nem mentesíti a visszatérítés kötelezettsége alól — az ügyész indítványára mindegyik kölcsönösszeg után meg kell ítélni az állam javára a törvényes kamatot, s mindegyik kölcsönvevő igényt tarthat a kifizetett kamatnak a törvényes mértéket meghaladó részére (az uzsorás vagyoni előny visszatérítésére). Ha a hitelező nem ugyanazt a pénzösszeget használta fel kölcsönök nyújtására, mindegyik kölcsönösszeg tekintetében helye van az állam javára marasztalásnak. 3. A szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításával kapcsolatban az állam javára megítélt összeg után a szerződő fél az érvénytelen szerződés alapján történt teljesítés időpontjától kezdve köteles a törvényes kamatot megfizetni. A bíróság a kamatfizetésre való kötelezést mellőzheti, ha ez az adott esetben indokoltnak mutatkozik. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Amint erre a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 863. sz. állásfoglalása3 rámutatott, az érvénytelen szerződés felszámolásakor olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek a szerződést meg sem kötik. A pénzt szolgáltató félnek tehát vissza kell kapnia az általa szolgáltatott összeget a kifizetésétől számított kamataival együtt. A kamat azért jár, mert az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás visszakövetelése már a teljesítés időpontjától esedékessé válik, tehát a visszaszolgáltatásra köteles fél ettől kezdve késedelemben van. A visszajáró szolgáltatás teljesítésére kötelezett szerződő fél az állam javára marasztalás esetén is a szerződés érvénytelensége folytán köteles teljesíteni, ezért ilyenkor is olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Ebben az esetben is fennáll tehát a késedelmi kamatfizetési kötelezettség, éspedig most már az állam javára marasztalás folytán. A Ptk. 237. §-ában meghatározott esetekben azonban az állam javára marasztalás a bíróság mérlegelésétől függ. Ebből pedig az következik, hogy indokolt esetben a bíróság a kamatfizetésre kötelezést is mellőzheti. 3 Helyette l. a PK 32. számú állásfoglalást. 14