Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

A fentiek megfelelően irányadók a Ptk. 361. §-a (3) bekezdésének az alkalmazása során is. 4. A szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén a bíróságnak hivatalból kell rendeznie a felek jogviszonyát. Ezért az állam javára marasztaláshoz szükség van valamennyi szerződő fél perbenállására. Az érvénytelenség azt jelenti, hogy a jogrend a felek által létesíteni szándékolt jogviszonyt nem ismeri el, attól a célzott joghatásokat megtagadja. A szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén ezért az ilyen szerződés alapján indult perben a bíróságnak — a Ptk. 202. és 237. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásával — hivatalból kell rendeznie a felek jogviszonyát. Az állam javára marasztalás is a szerződés érvénytelenségének a jogkövetkezménye. Ezért e szankció alkalmazásához szükség van valamennyi szerződő fél perbenállására. Mindez megfelelően vonatkozik az állam javára marasztalásnak a Ptk. 361. §-a (3) bekezdésében szabályozott esetére is. Ilyenkor is szükség van mind a jogalap nélküli gazdagodónak, mind pedig annak a perbenállására, akinek rovására a jogalap nélküli gazdagodás történt. 5. A bíróság minden olyan esetben köteles az ügyészt a Ptké. 32. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással értesíteni, amikor a felek közötti jogviszony jellege folytán, illetőleg a rendelkezésre álló peradatokra figyelemmel az állam javára marasztalás — az adott perben — egyáltalán alkalmazásra kerülhet. Ez a kötelezettség a másodfokon eljáró bíróságot is terheli. Az ügyész a mások között folyamatban levő perben előterjesztett kereset, illetőleg viszontkereset kereteit meghaladóan is indítványozhatja a per alapjául szolgáló jogviszony folytán teljesített szolgáltatásnak az állam javára megítélését. Ebből következik, hogy a bíróság a perről az ügyészt ilyen esetben is köteles értesíteni. Az értesítési kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha a bíróság más okból már felhívta ugyan a perre az ügyész figyelmét, azonban az eljárás során — az ügyész távollétében — olyan adatok merülnek fel, amelyekre tekintettel esetleg alkalmazásra kerülhet az állam javára marasztalás. A Ptké. 32. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság köteles az ügyészt értesíteni, ha az iratok vagy a tárgyalás adatai alapján feltehető, hogy a szolgáltatásnak (vagyoni előnynek) az állam javára megítélésére kerül sor. E rendelkezés nyilvánvaló célja az ügyészi indítványtétel lehetőségének megteremtése. Ebből pedig az következik, hogy a bíróság nemcsak akkor köteles értesíteni az ügyészt, ha a rendelkezésre álló adatok alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az adott esetben valóban helye van az állam javára marasztalásnak, hanem minden olyan esetben, amikor a felek közötti jogviszony jellege folytán, illetőleg a rendelkezésre álló peradatokra figyelemmel az adott perben egyáltalán szóba kerülhet az állam javára marasztalás lehetősége. Az értesítési kötelezettség a másodfokú bíróságot is terheli. Köteles tehát az ügyészt értesíteni, ha az eljárásnak ebben a szakában merülnek fel olyan adatok, amelyekre tekintettel az ügyész értesítése szükségesnek mutatkozik. 15.