Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

PK 22. szám Épület kisajátítása esetében a kártalanítási összeget akkor is beköltözhető állapot figyelembevételével kell megállapítani, ha a cserelakásra igényt nem tartó tulajdonos az épületben volt lakását vagy az ideiglenesen kapott cserelakást az ítélethozatalig nem tudta kiüríteni, de annak megfelelő határidőn belül történő kiürítésére kötelezettséget vállalt. Ilyen esetben a bíróság a kisajátítást kérőt arra kötelezi, hogy a kártalanítási összegből az 1/1965. (VII. 24.) PM—ÍM számú rendelet 29. §-ában meghatározott 40%-ot helyezzen bírósági letétbe, s csak az ezt meghaladó részt fizesse ki a jogosultnak. Az ítéletben rendelkezni kell arról is, hogy a bírósági letétben levő összeget a jogosult a kisajátított épület kiürítése esetében felveheti, ha pedig kiürítési kötelezettségének az ítéletben megállapított határidőn belül nem tesz eleget, a kisajátítást kérő megfelelő cserelakás biztosításának igazolása mellett a bírósági letétben levő összegnek részére való visszautalását kérheti. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) 39. és 40. §-ának (1) bekezdése szerint: ha a kisajátított épületben lakó tulajdonos cserelakásra, illetőleg cserehelyiségre nem tart igényt, az épület értékét a 29. § (1), illetőleg (2) bekezdése alapján nem kell csökkenteni. Előfordul, hogy a tulajdonos cserelakásra, illetőleg cserehelyiségre nem tart ugyan igényt, de a kisajátított épületben volt lakását, illetőleg egyéb helyiségét vagy a részére ideiglenesen adott cserelakást az ítélethozatal időpontjáig nem tudta kiüríteni. Ilyen ok lehet pl. az, hogy építés alatt álló házának (lakásának, egyéb helyiségének) beköltözhetősége elhúzódik. Minthogy ezekben az esetekben a tulajdonos részére cserelakást, illetőleg cserehelyiséget nem kell biztosítani, s a kisajátított épület, illetőleg az ideiglenesen adott cserelakás kiürítésének csak átmeneti akadálya van, nyilvánvaló, hogy a kártalanítási összeget a beköltözhető állapot figyelembevételével kell megállapítani. A tényleges helyzetnek megfelelően azonban a tulajdonos a teljes kártalanítási összegnek a részére való kifizetésére nem tarthat igényt, mert ez esetben visszaélésekre nyílnék lehetőség. Ezért a bíróság akkor jár el helyesen, ha a kisajátítást kérőt arra kötelezi, hogy a kártalanítási összegből a Kr. 29. §-ának (1), illetőleg (2) bekezdésében meghatározott 40%-ot helyezze bírósági letétbe, s csak az ezt meghaladó kártalanítási összeget fizesse ki a tulajdonosnak. Ez a megoldás mind a tulajdonos, mind pedig a kisajátítást kérő érdekeit megfelelően biztosítja. Emellett azonban rendelkezni kell az ítéletben a bírósági letétbe helyezett összeg kiutalásának feltételeiről is. E körben mindenekelőtt meg kell szabni azt a határidőt, amelyen belül a tulajdonosnak — kötelezettségvállalásához mérten — a kisajátított épületet, illetőleg az ideiglenes cserelakást ki kell ürítenie. A határidőt a bíróságnak — a kiürítés időleges akadályának számbavételével — mindkét fél méltányos érdekeinek figyelembevételével kell meghatároznia. A bíróságnak továbbá rendelkeznie kell arról is, hogy ha a tulajdonos az említett határidőn belül a kisajátított épületet, illetőleg az ideiglenes cserelakást kiüríti, s ezt igazolja, kérheti a bírósági letétbe helyezett összegnek részére való kiutalását. Ha viszont az említett határ151