Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

PK 21. szám (A PK 369. sz. kollég iumi állásfoglalással módosított szöveg.) Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) 29. §-ának (1) bekezdése alapján lakottság címén a lakásügyi jogszabályok szerint lakásnak minősülő helyiségek légköbméter térfogata után van helye 40%-os értékcsökkentésnek. Az egyéb rendeltetésű helyiségek (például üzlethelyiség, garázs, gazdasági épület) után a levonás csak a Kr. 29. §-ának (2) bekezdése szerint történhet, feltéve, hogy a tulajdonos részére ilyen cserehelyiséget is biztosítottak. A 40%-os értékcsökkenés kiszámításánál a külön épületekben levő lakásrészek értékét épületenként külön-külön kell számításba venni. A Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerint: ha a kisajátított épületben levő lakást bérlő (használó, tulajdonos) használta, az épületnek a szóban forgó lakás beépített térfogatára eső, a 25—28. § alapján megállapított értékét 40%-kal csökkenteni kell, ilyen esetben a bérlőnek (használónak, tulajdonosnak) cserelakásra van igénye. Ez a jogszabály nem határozza meg közelebbről, hogy mit kell érteni a lakás beépített térfogatán. E tekintetben nyilván a lakásügyi jogszabályok rendelkezéseiből kell kiindulni. A 40%-os értékcsökkentésnek csak olyan épületrészek vonatkozásában van helye, amelyek a lakásügyi jogszabályok [1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 4. §-a] értelmében a lakás helyiségeinek vagy a lakáshoz tartozó helyiségeknek minősülnek. A lakásügyi jogszabályok szerint ilyeneknek nem minősülő egyéb helyiségek (épületrészek) a Kr. 29. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából figyelmen kívül maradnak. Ez utóbbi helyiségek (épületrészek) figyelembe jöhetnek azonban a Kr. 29. §-a (2) bekezdésének alkalmazása során. E rendelkezés szerint ugyanis: ha a kisajátított ingatlanban levő üzlethelyiséget, irodát, raktárt és más hasonló helyiséget bérlő (használó, tulajdonos) használta, az épület értékéből le kell vonni a szóban forgó helyiségre az összes beépített térfogat alapján eső érték 40%-át; ilyen esetben a bérlőnek (használónak, tulajdonosnak) cserehelyiségre van igénye. Az említett jogszabályból kitűnően tehát a lakáshoz tartozónak nem minősülő helyiségek után is helye van a 40%-os értékcsökkentésnek azok összes beépített térfogata alapján, de csak abban az esetben, ha a használó (bérlő, tulajdonos stb.) ezekért is kapott cserehelyiséget. Ha viszont a lakáshoz tartozó helyiségek külön épületben vannak, a 40%-os levonásnak épületenként külön-külön van helye, vagyis mindegyik épületnek a lakott légköbméter-térfogat alapján kiszámított értékét kell 40%-kal csökkenteni. Ennek indoka az, hogy az egyes épületek újraelőállítási költsége és avulási tényezői is eltérőek lehetnek, ehhez képest eltérő lehet azok értéke, de eltérő lehet a két épület lakottsági aránya is. 150