Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

Nem tartalmaz rendelkezést e bekezdés arra vonatkozóan, hogy beruházási költségnorma hiányában — milyen kivitelezőre irányadó tételes költségvetést kell alkalmazni. A jogszabályok ugyanis általában eltérő költségvetési előírásokat állapítanak meg aszerint, hogy ki a kivitelező (állami vállalat, szövetkezet vagy magánkisiparos). A kérdés eldöntésénél mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a kisajátított épület újraelőállítására állami vállalat, szövetkezet vagy kisiparos jogosult-e. Ha tehát a kisajátítás helyén van olyan kivitelező, akivel az építési munkát el lehetne végeztetni (a tulajdonos rendelkezésére áll), a reá nézve irányadó költségvetési előírásokat kell alkalmazni. Ha pedig a kisajátítás helyén több kivitelező is szóba jöhet (szövetkezet és magánkisiparos, illetőleg állami vállalat, szövetkezet és magánkisiparos), az érvényes költségvetési előírások közül az alacsonyabbat (legalacsonyabbat) kell alkalmazni. Ez utóbbi esetben ugyanis a kisajátítást kérő terhére méltánytalan előnyhöz juttatná a tulajdonost a magasabb költségvetési előírások figyelembevétele. PK 17. szám Ha a kisajátítást kérő a kisajátított épületre vagy annak tartozékaira nem tart igényt, s ezért azokat a tulajdonos lebontja és anyagukat elviszi [1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 26. §], a bontási költséget a kisajátítást kérőnek kell viselnie, illetőleg azt a bontási anyag értékéből le kell vonni. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) 26. §-a szerint, ha a kisajátítást kérő a kisajátított épületre vagy annak tartozékaira nem tart igényt, azokat a volt tulajdonos lebonthatja, és anyagukat elviheti. A bontási anyag értékét a hatályos jogszabályok szerint, a tartozékok értékét pedig szakértői vélemény alapján kell megállapítani, és a kártalanítás összegéből le kell vonni. A rendelet azonban nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a bontási költséget ilyen esetben kinek kell viselnie. A kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy ha a tulajdonos nem tartana igényt a kisajátító számára felesleges épület bontási anyagára, ebben az esetben a bontási anyag értéke a kisajátítást kérőt illetné, de őt terhelné a bontási költség is. Ebből következően tehát csak a bontási költséggel csökkentett anyagértékhez jutna. Nem változik a helyzet akkor sem, ha a Kr. 26. §-a alapján a volt tulajdonos bontja le az épületet, és a bontási anyagot elviszi. Ez esetben ugyanis ő is csak olyan értékhez jut, amelyet terhelnek a bontási költségek. Ilyenkor tehát a kártalanítás összegéből csak a bontási anyagnak a bontási költségekkel csökkentett értékét lehet levonni. 147