Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

rint a jóhiszemű ráépítő szerzi meg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha a földtulajdonos a ráépítés ellen — olyan időben, amikor az eredeti állapot helyreállítása a ráépítőnek még nem okozott volna aránytalan károsodást — nem tiltakozott, és az épület értéke a i'öld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A Ptk. 138. §-a nem szabályozza a jogszerű, tehát engedélyen alapuló ráépítés következményeit. Különösen falun azonban a szülők gyakran megengedik leszármazottjuknak, hogy családalapítás után külön lakást építsenek azon a telken, ahol a szülői ház áll. A jogosultság alapján történt ráépítésből eredő kérdések rendezése tehát igen gyakorlati. A jogosultságon alapuló ráépítés kérdéseinek rendezésénél a Ptk. 97. §-a (2) bekezdésének c) pontját nem lehet feltétlenül alkalmazni. Ez ugyanis kivételes szabály, amely kiterjesztően nem értelmezhető. A Ptk. 97. §-a (2) bekezdésének c) pontja esetében a föld és az épület tulajdonjoga szétválik, és nem kerülhet sor a ráépítéssel elfoglalt föld megfelelő része tulajdonának megszerzésére azon a címen, hogy jóhiszemű ráépítés történt. Társadalmi érdek sem fűződik ahhoz, hogy az egységes tulajdonjog később kerüljön megosztásra, és gyakorivá váljék az épület és a föld tulajdonának szétválása. A Ptk. 97. §-a (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételek és a megállapodás írásba foglalásának hiányában a kivételes szabály nem érvényesülhet, és a főszabály — a föld és az épület tulajdonának egysége — alapján kell elbírálni, hogy a ráépítőt a ráépítésből folyóan milyen jog illetheti meg. A Ptk. 138. §-ának (2) bekezdése szerint a jóhiszemű, de jogosulatlan ráépítő is megszerezheti az ingatlan megfelelő részének tulajdonjogát. Ha a tulajdonos az építkezést nem úgy engedi meg, hogy osztott tulajdon keletkezik, ez nem lehet akadálya annak, hogy a Ptk. 138. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a jóhiszemű ráépítő megszerezze a föld megfelelő részének tulajdonát. Az ugyanis, aki a földtulajdonos engedélyével idegen telekre jóhiszeműen épít, a ráépítés következtében legalább annyi jogot szerez, mint a jóhiszemű, de jogosulatlan ráépítő. Ha a ráépítő telekkönyvileg7 megosztható telekre épít, és az államigazgatási szerv a telekkönyvi megosztáshoz hozzájárul [1964. évi III. tv. 8. § (1) bek., 30/1964. (XII. 2.) Korm. sz. r. 6. § (1) bek., Országos Építésügyi Szabályzat I. kötet 55. § (4) és (6) bek.], az építmény gazdasági rendeltetésének figyelembevételével, valamint az eset és a felek összes körülményeinek méltányos mérlegelésével kell megállapítani a teleknek azt a megfelelő részét, amelynek tulajdonát — a forgalmi érték megtérítése mellett — a ráépítő megszerezte. Természetesen, ha a földtulajdonos kéri, és az eset körülményei indokolják, a bíróság a ráépítőt az egész föld tulajdonába vételére is kötelezheti [Ptk. 138. § (3) bek.]. Ha a természetbeni megosztás hatósági engedély hiányában nem lehetséges, és az ingatlanon az építkezés idején már ház állott, a földtulajdonos és a ráépítő között közös tulajdon keletkezik. Szakértő bevonásával kell megállapítani, hogy a ráépítés értéke hogyan viszonyul az egész ingatlan értékéhez, és ez szolgál alapul a közös tulajdon ará7 Lásd az 5. sz. lábjegyzetet a 69. oldalon. 116