Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog I-II. rész (Budapest, 1912)

BEVEZETÉS. I. A telekkönyv a bíróságok által vezetett nyilvános jegyzék arról, hogy az egyes ingatlanokon, kinek a javára és milyen dologi jogok állanak fenn, vagyis arról, ki a tulajdonosa az ingatlannak, kinek javára és milyen dologi jogok — szolgalmak, jelzálogjogok, telki (dologi) terhek — terhelik az ingatlant. Nyilvános ez a jegyzék annak folytán, hogy azt a hivatalos órák alatt mindenki megtekintheti. Rendeltetése ; egyfelől a szerzett dologi jogok érvényesítésének megkönnyítése és azok biztosságának fokozása, másfelől pedig az, hogy segítségével a dologi jogok jóhiszemű szerzésének védelme célszerűen legyen megvalósítható. Az első helyen említett célt azáltal szolgálja, hogy az, akit szorosan meghatározott szabályok szerint a bíróságok által vezetett és helyességét illetőleg ép azért jelentékeny biztosítékot nyújtó jegyzék jogosultnak feltüntet, fel van mentve joga fennállásának további bizonyításától, valamint azáltal, hogy az említett szabályok lehetőleg elejét veszik annak, hogy a telekkönyvbe helytelen, a valóságos jogállással ellenkező és azt elfedő bejegyzések kerüljenek. A másik célt pedig annak révén szolgálja, hogy jogunk azzal szemben, aki a bíróság által vezetett jegyzék tartalmában bízva szerzett az ingatlanra valamely jogot, vagy egyáltalán nem vagy egész szűk korlátok között engedi meg annak érvényesítését, hogy a telekkönyvnek a szerzés alapjául szolgált tartalma a valóságos jogállásnak nem felelt meg, vagyis az ő javára helyesnek véteti a telekkönyv helytelen tartalmát is (a telekkönyv közhitelességének elve) ; mihez képest az, akinek javára a telek-