A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

46 mert ama tanúsítvány a törvényben előszabott nyilatkozat értelmét adja vissza és nem hagy fen kétséget ezen nyilatkozat megtörténtéről (XXX. 107.) Hitbizomány megterhelése. (XXX. 215.) Az írásbeli és szóbeli végrendelet közötti különbség nem abban áll, hogy a végrendelkező a tett végrendelkezést írásbelinek vagy szóbelinek nyilvánitja-e, hanem abban, hogy végrendelkező írásban vagy szóval jelenti-e ki végakaratát; vagyis a végrendelet alaki érvényének bírálatánál nem az a döntő, hogy végrendelkező a végrendelet alakjára, hanem hogy arra nyilatkozzék, vajon szóval, vagy Írásban tett nyilatkozatának végrendeleti hatályt kiván-e tulajdonítani. — Az 1876 : XVI. tcz. is. §-ánakazon rendelkezése, hogy végrendelkezőnek ki kell nyilatkoztatni, hogy szóbelileg akar végrendelkezni, e szerint nem azzal az értelemmel bir, hogy a végrendelet alakjára előzetesen nyilatkozzék, hanem azzal, hogy nyilatkozata ne hagyjon kétséget az iránt, hogy szóval tett nyilatkozatát kívánta végintézkedésnek tekinteni. Nem szükséges a végrendelet szó használata, hanem elegendő, ha kétségtelenül kitűnik, hogy végrendelkező vagyonáról halál esetére kiván intézkedni. (XXXI. 90.) Ha a végrendelet külkellékei közül a törvény által megszabott kellékeknek csak egyike is hiányzik, az érvénytelennek tartandó, mert csak az összes alaki kellékek megtartásával készült okmány képez végrendeletet, miből folyik, hogy a kellékek egymástól sem el nem választhatók, sem egymás közt nem osztályozhatók és egynek hiánya is elégséges a végrendelet érvénytelenségére. (XXXIII. 52.) A hagyományos részére lakás hagyományoztatván, felteendő, hogy a lakás rendes fogalmához tartozó mellékhelyiségeket is akarta örökhagyó a hagyományos részére hagyományozni. (XXXIII. 79.) Midőn magából a végrendeletből és a végrendelet alkotásának körülményeiből az tűnik ki, hogy a végrendelkező a végrendelet alkotásakor épelméjű volt: akkor a bíróság szabadon mérlegeli a tanuknak és szakértőknek azon vallomását, hogy a végrendelkező elmebeteg és végrendelkezésre képtelen volt. — Midőn a szakértők véteményükben csak annyit mondanak, hogy az örökhagyót épelméjünek és végrendelkezésre képesnek nem találták, azokat a tüneteket ellenben, melyekből az elmebetegséget és a végrendelkezési képtelenséget következtetik, meg nem emiitik: akkor ezen vélemény alapján a végrendelet érvénytelensége nem mondható ki. — Ha valaki hagyatékra, vagy annak egy részére való jogáról az örökhagyó oldalrokonai javára mond le: akkor azon kérdés, hogy valamelyik oldalrokont megillet-e a hagyatékból valami rész és mennyi, csak az összes apai és anyai oldalrokonok meghallgatásával dönthető el. Azon oldalrokon tehát, a ki ezen lemondás alapján igényeket támaszt a hagyatékra, az összes oldalrokonokat perbe idézni tartozik. (XXXV. 29.) Végrendeleti örökös jogosítva van az örökhagyó holttá nyilvánítását kérelmezni. (XXXV. 39.)