A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

47 Az 1876 : XVI. tcz. 5. §-a az írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez megkívánja, hogy a végrendelkező a tanuk előtt szóval kijelentse, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza. Ezen szóbeli kijelentést a végrendelkező fejbólintása nem pótolhatja. (XXXV. 55.) Ha a végrendeletben, habár nem is külön záradékban, igazolva van az, hogy az a végrendelkezőnek általa értett nyelven, a tanuk jelenlétében megmagyaráztatok, hogy továbbá a végrendelkező azt jól megértette, saját végrendeletének nyilvánította és azt a tanuk előtt keze keresztvonásával ellátta és igazolva van, hogy a tanuk közül kettő a végrendelet nyelvét is érti, ugy az érvényes végrendeletnek tekintendő. (1876: XVI. tcz. 6. §.) (XXXVIII. 4-) Ha a kir. közjegyző a végrendelet fejezetébe a helyett, hogy a végrendelkező akaratát személyesen «jelentette ki» előtte és az ügyleti tanuk előtt, azt veszi fel, hogy «az előtte megjelent végrendelkező a folyton együtt jelenlevő két ügyleti tanú előtt megalkot következő végrendeletet: Én N. N.stb.»,— ezen végrendelet nem mondható ki e miatt az 1874: XXXV. tcz. 82. §-a alapján érvénytelennek. (XXXVIII. 79.) Az ősiségi nyiltparancs 5. §-a csakis azt határozza meg, hogy a csupán fiágat illető öröklött ősi nemesi javak birtokosának mi módon lehet és kell a fiutódok javára olyan joghatálylyal végrendelkezni, hogy e végrendelet a leány-ágbeli utódok által az ált. ptkvben megállapított köteles rész czimén, vagy az özvegy által meg ne támadtathassék. Az ebben foglalt kivételes intézkedés tehát, az ált. ptkvnek a végrendelkezési jogra, illetőleg képességre s a végakarat-nyilvánítás módjára, illetőleg alakjára vonatkozó rendelkezéseit nem érinti; miből következik, hogy az ált. ptkvben meghatározott bel- és külkellékekkel biró végrendelet alaki és tartalmi érvényére az, hogy letétetett-e az az ősiségi nyiltparancs 5. §-a értelmében az illetékes törvényszéknél vagy nem, befolyással nincs s annak elmulasztása, vagy nem helyesen eszközlése csakis azt a következményt vonja maga után, hogy a végrendelet nem bír az ősiségi nyiltparancs 5. §-ában meghatározott azzal a hatálylyal, hogy az a leányágbeli utódok által az általános ptkvben megállapított köteles rész czimén, vagy az özvegy által meg ne támadtathassék. — Érvényes az a végrendeleti intézkedés, mely szerint az örökhagyó apjától és nagyapjától öröklött, fiágat illető vagyonaiban fiai, ezeknek fiumaradékai a leányutódok kirekesztésével s esetleg testvérének fiumaradékai örökösödjenek s az öröklési rendnek ekként megállapítása hitbizományi helyettesítést képez. Az a körülmény, hogy a helyettesítés a fiumaradék kihalásáig, tehát meg nem határozható izig rendeltetett, a végrendeletek érvénytelenségét nem, hanem csakis a helyettesítésnek az ált. ptkv. 611. és 612. §-ok értelmében korlátozását vonja maga után. — Az örökhagyónak vagyona fölötti szabad rendelkezési jogából következik, hogy meghatározhassa azt is, mely vagyonait tekinti ősi fiáginak és hogy melyekre kívánja a hitbizományi helyettesítést alkalmazni. A végrendeletek érvénytelenségét ennélfogva az sem vonja maga