A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

i65 sági kísérlet mint vádlott háborgó izgatottságának egyik bizonyítéka. (XXXI. 54-) A «bérgyilkosság* épugy, mint az «orgyilkosság», a bűntett elemeinek helyes megfigyelésből vont helyes következtetés szerint, soha sem képezheti a fenálló törvényekben foglalt megkülönböztetésnek megfelelő szándékos emberölést, hanem az ezen módon elkövetett emberölés feltétlenül magában foglalván a megölésnek előre megfontolt szándékát: csakis a 'gyilkosságot* állapítja meg. (XXXII. 25.) Az előre megfontoláshoz bizonyos hosszabb időtartam nem kívántatik, s az előre megfontolás csupán azt jelenti, hogy az elhatározásnak a kivitelt meg kell előznie; továbbá, hogy az elhatározásnak a lélek oly állapotában kell létrejönnie, mely annak a felhevült ingerek, a szenvedély, a düh által való megszállását és irányzását, esetleg a nagyfokú depressio — a kétségbeesés — által való befolyásolását kizárja. (XXXII. 48.) Gyilkosság vagy szándékos emberölés? — Saját gyermekének megölése. (XXXIII. 63.) A Btk. 278., 279. és 309. §-ainak dolus speciálisa. (XXXIII. 91.) A nagyobb fokú ittasság kizárja a prasmeditatiót. (XXXIV. 57.) Gyilkossági kísérlet vádja alól curiai felmentés az alsófoku bíróságok elitélő ítéletével szemben. (XXXIV. 70.) Gyilkosság. — Összetett bizonyítékok a vádlottak által a vizsgálóbíró előtt tett beismerő vallomás visszavonása mellett. — Vizsgálati fogságnak gyilkosság vádja esetén alsóbirósági felmentő Ítélet után is az ügynek jogerős elintézéséig fentartása. (XXXV. ^9.) A praemeditatióhoz megkivántatik, hogy a megfontolás ne csak a tett elhatározásakor, de a véghezvitelkor is létezzék. Habár a prasmeditatio a léleknek nyugodt és minden szenvedélytől, ingerültségtől ment állapotát nem is tételezi fel, mely állapotban ugyanis emberölés tudva és akarva a legelvetemültebb gonoszság ritka eseteinek kivételével alig követhető el, mégis a léleknek rögtönző rohamában, ennek a szenvedélytől hányatott állapotában keletkezett cselekvőségét egyenesen kizárja. Következik ebből, hogy a féltékenységi rohamban elkövetett ölés, habár bizonyos eshetőségre elő volt is készítve, nem a gyilkosságot, hanem a szándékos emberölést állapítja meg. (XXXVI. 50.) Gyilkosság kísérlete. (XXXVI. 87.) Védlott a már meglőtt .menekülő után újból lővén, azonban ezen lövés az ajtót betaszító harmadik személyt találván: ezen utolsó lövés a szándékolt véghezviteli cselekmény egyik részét képezi, ezen cselekményben tehát nem található bűnhalmazat a szándékolt büncselekménynyel. (Aberratio ictus.) — A féltékenységből származott izgatottságban elhatározott, habár csak 7—8 órai időköz után, de a már előbb megkezdett dorbézolásnak éjnek idején történt folytatása után véghezvitt cselekményben a gyilkos-