A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

IÓ4 XVIII. Az ember élete elleni büntettek és vétségek. 278. s. Az ölési doius kérdéséhez. — Gyilkossági vád gyermekek sanyargatása esetén. (XXVII. 306.) A prsemeditatióhoz az elhatározás állhatatossága szükséges; — ha a tettes ingadozott elhatározásában, akkor, bár időről-időre előkészületi cselekményeket hajtott végre, praemeditatio nem forog fen. — Anyós ölési cselekménye a veje részéről szenvedett folytonos zaklatások folytán. (XXVII. 39.) Habár más ember megölésének előre megfontolás után elhatározott, praemeditált szándéka nem foroghat fen akkor, ha a tettes nem egyenesen a megölést határozta el, hanem arra csak feltételesen, az esetre tökélte el magát, ha az általa megtámadandótól függő valamely feltétel bekövetkezik, illetve be nem következik; midőn tehát a feltételezettség valódiságának esetében a vádlott akaratában épugy benfoglaltatik a megtámadandónak életbenhagyása, valamint ennek ellenkezője, vagyis szándékos megölése: mindazonáltal vádlott szándékának ezen feltételezett volta, a dolus eventualis, illetve conditionatus neme nem forog fen oly esetben, midőn vádlott előzőleg ugyan pénzt kért kölcsön az utóbb megölt egyéntől, s mikor ez azt megtagadta, eltávozott, de később vádlott ölési szándékkal ment vissza s a nélkül, hogy előbbi kérelmét ismételte volna, vagy egyéb követeléssel fellépett volna, elhatározását végre is hajtotta. — Ha valaki elhatározza, hogy azon esetben, ha az ölés színhelyén más ember is lesz, ezt is megöli: ez nem feltételes elhatározást, hanem a cselekmény elkövetésére szolgáló alkalmat jelent, mert vádlott nem azon esetre határozta el az ölést, ha a második egyén valamely kívánságnak nem enged, hanem azért, nehogy ez az előbbi gyilkosságot felfedezze. — Ha ily körülmények közt a két megölt egyén egyikének pénzét az ölés után vádlott kikereste és elvitte, a gyilkosságon kivül rablás is megállapítandó. (XXVIII. 71.) A praemeditatio bizonyításának kérdéséhez. (XXX. 102.) Ha a vádlott — bebizonyithatólag — a cselekmény elkövetése előtt hosszabb ideig nagyfokú izgatottságban volt, a praemeditatio kizártnak tekintendő. — A vádlottnak a biróság előtt tett abbeli nyilatkozata, hogy nyugodt megfontolással hajtotta végre az ölést, nem változtathat a bizonyított ellenkező tényálláson. (XXX. 116.) A gyilkosság ismérvét az ölési cselekedetnek nem a lelki nyugalommal és hideg számítással való foganatosítása képezi, a mi a Btk. 278. §-ának meg nem felel, sőt ily lelki állapotban a legelvetemültebb bérgyilkosokon kivül más ember alig akad, a ki embertársa életét kioltsa. — Öngyilkos-