A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Polg. törvk. rendtartás. 170 -171. §§. 87 érték előbb vagy utóbb ki nem szolgáltatott. (Dt. r. f. XIX. 46.) 5. Ha alperes a kereset alapját képező kötelezvénynek általa lett kiállítását és aláirását a per során beismerte, azon jogalapnak pedig, melyből ezen kötelezvény keletkezett, érvénytelen voltát, illetve azt, hogy ő az ezen kötelezvényben kifizetni kötelezett pénzösszeg értékét felperestől soha meg nem kapta s ekkép a kötelezettség fenn nem állását a prdts. 169. §-ához képest nem igazolta : a kötelezvény nem támadható meg. (Dt. r. f. XXL 13.) 6. Ha az, hogy a kötelezvény az olvasni nem tudó adós előtt felolvastatott volna, bizonyitva nincs, az 1868: LIV. törvényczikk 168. §-a kellékeinek meg nem felelvén, felperes köteles a kölcsön leolvasását igazolni. (Dt. u. f. VI. 6.) 7. A magánokirat valódiságának bizonyitása. (Dt. u. f. XVI. 101.) 170. §. 1. Ha a váltó köztörvény utján bepereltetik, felperes azon esetben is tartozik a követelés fennállását, alperes kifogása folytán bizonyítani, ha alperes azt nem vonta is kétségbe, hogy a kereset alapjául szolgáló váltót ő irta alá. (Dt. r. f. XI. 52.) 2. Ha váltó kövtörvényileg pereltetik be, a kibocsátó és forgató kezeseknek lévén tekintendők, fizetésre csak akkor kötelezhetők, ha kimutattatik, hogy a főadós vagyontalan. (Dt. r. f. XIÍ. 164.) 3. A bizonyítási teher megoszlása elévült váltó alapján köztörvényi uton indított perben. — Polg. perrend. 170. §. (Dt. u. f. VIII. 161.) 4. A prts. 170. §-ához. — A váltóbirósághoz beadott kifogások tartalma bizonyiték-e a váltó alapján folyamatba tott köztörvényi perben ? (Dt. u. f. XXIV. 92.) 171. §. Az okirat valódiságának bizonyítása. 1. Ha az okmányt kiállító fél azon lévő aláírásának valódiságát a bíróság előtt beismerte ; a tartalom valódisága ellen felhozott kifogásait ő tartozik bizonyítani, habár az okmány a perrendtartás 167. §-a szabályainak nem felel is meg. (Dt. r. f. XIII. 44.) 2. Oly okmány, melyről a kiállító beismeri, hogy azt sajátkezüleg irta alá, épen oly bizonyítékot képez, mint a ptrendtartás 167. §-ában foglalt kellékekkel ellátott okmány, minélfogva az ily okmányban foglalt kötelezettség fenn nem állását az okmány kiállítója tartozik bizonyítani. (Dt. r. f. XIV. 124.) 3. A kötvény valódiságának tagadása esetén a valódiság bizonyításának terhe azon esetben is a kötvényre hivatkozó felet illeti, ha e kötvény alapján a zálogjog bekebeleztetett. (Dt. r. f. XV. 40.) 4. Az, ha a kiállító az okmány alaki valódiságát beismeri, nem zárja ki azt, hogy tartalmának valótlanságát felhozott bizonyítékaival ki ne mutathassa. (Dt. r. f. XX. 45.) 5. A kötelezvény valódiságát kétségessé teszi, ha az írástudó ember azt csak kézjegyével látta el, s ennek magyarázatául ellentétes állitások és vallomások forognak fen. A kötelezvény valódiságát magában még nem állapítja meg az, hogy az adós zálogjogi bekebelezése ellen törvénves lépéseket nem tett. (Dt. r. f. XXV. 35.)