A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

108 Polg. törvk. rendtartás. 245. §. letevése iránti készségét személyesen — habár magán uton — kinyilvánította, mert a ptrs. 2í4. ^-ában az, hogy az esküre való személyes ajánlkozásnak a bíróság előtt kell történnie, előírva nincs. (Dt. u. f. V. 184.) "9. Az ügyvédi meghatalmazásban mindennemű eskü felajánlására, elfogadására és visszautasítására való felhatalmazásnak megemlítése nem tekintethetik oly különös meghatalmazásnak, mely a perrendtartás 244-. §-a szerint arra megkívántatik, hogy annak alapján a meghatalmazó érdekében ajánlott eskü ez utóbbinak halála esetén letettnek tekintessék. (Dt. u. f. VIII. 103.) 10. A perdöntő eskü az elhalt által letettnek tekintetik, ha az esküre kötelezett személy a peres ügy tárgyalásakor jelen volt s kijelentette, hogy a jegyzőkönyvben az ítéletivel lényegileg egvező értelemben szövegezett esküt elfogadja. (Dt, u. f. XII 74.) 11. Holtnak megítélt eskü. — A perben álló félnek kínált és általa elfogadott eskü megítélendő azon esetre is, ha ő az eskü elfogadása és az ítélet hozatala közti időben elhalálozott. Azon perben, a melyben az eskü elfogadtatott, el nem dönthető az, hogy azon eskü letettnek tekintessék-e vagy sem, mert ezen kérdés a ptrs. i-a értelmében külön ntra tartozik. (Dt. u. f. XV. 134.) 12. Az ügyvéd fel van jogosítva, ha meghatalmazása az örökösre is szól, tekintettel az ügyv. rendt. 43. §-ára, azon kérelem előterjesztésére, hogy az elhalt fele részére megítélt főeskii letettnek nvilvánittassék. (Dt. u. f. XVIII. 1 35. | ÖTÖDIK CZIM. A bírói határozatokról. I. FEJEZET. Végzések és Ítéletek. 245. §. A határozat alapja. 1. Azon elv folytán, hogy a bírónak a kereseti követelésnél kevesebbet megítélni joga van, feltételeztetik, hogy a bíró Ítéletében a kereseti jogalapot szem előtt tartja; mert olyat — habár az a kereseti követelésnél kevesebb is — mire a kereset ki nem terjedt, illetőleg minek jogalapja más, mint a melyre a kereset fektettetett— megítélni jogában nem áll. (Dt. r. f. VIIÍ. 17!).)' 2. A perbeni ítélet hozatalánál a kereset beadásakor fennálló állapot levén irányadó, a per folyama alatt történt tények az ítélethozatalnál figvelembe nem vehetők. (Dt. r. f. XII. 121.) 3. ítélethozatalnál csak a perben álló felek jogviszonyai lévén figyelembe vehetők, az öröklés arányára nézve oly kifogások, melyek az ellenfél által saját előnyére nem érvényesíttettek, figyelembe nem vehetők. (Dt. r. f. XIV. 101.) L Örökösödési perben a hagyatéki iratok tartalma, ha azokra a felek egyike az ügyszám megjelölése mellett pontosan hivatkozik, a per eldöntésénél figyelembe veendő. (Dt. r. f. XV. te. 2.) 5. Oly esetben, midőn a felebbviteli bíróság az alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával a perújításnak helyt ad, az alapperben eldöntött ügy érdeme iránt azonnal nem Ítélhet, hanem előbb az alsóbb bíróságot kell