A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Polg. törvk. rendtartás. 244. §. 107 bűnösnek Ítéltetett, de ebből éppen nem következtethető, hogy ha akkor, midőn az eskü kínálásának vagy viszszakinálásának jógiival élt, ama körülmény fen nem forgott s ellenfelének elitéltetése után következett be, előtte el legyen zárva az eskü kivételének mellőzésével a per folytatólagos tárgyalása kieezközlésének azon módja, melyet az idézett t.-cz. 22. §-a nyújt, az odaitélt eskü nemére való tekintet nélkül. (Dt, u. f. X. 153.) •244. §. Halál általi hitelesítés. 1. Oly esetben, midőn a per folyama alatt elhalt fél jogutódja kéri, hogy elhalt elődjének megitélt eskületétele neki engedtessék meg, azt, hogy az esküvel bizonyítandó tényről közvetlen tudomással bir, igazolni tartozik. Ha az eskü letételének megengedését kérő fél a törvény szerint öröklésre hivatottnak látszik, habár nem leszármazó rokon is, annak jogutódi minősége mellett a vélelem harczolván, ha az ily minősége az ellenfél által tagadtatnék, a tagadó ellenfelet terheli ez a részbeni bizonvitási kötelezettség. (Dt. r. f. IX. 242.) 2. A perben megitélt esküre történt ajánlkozás folytán, ha a fél időközben meghal, az eskü letettnek csak azon esetben tekintendő, ha a fél az eskütételre vagy maga ajánlkozik, vagy az esküre való jelentkezési kérvényt nevében beadó ügyvédje e tényre nézve kellő különleges megbízással van ellátva. (Dt. r. f. XIII. 60.) 3. A főeskü az által, kinek ez odaitéltetett, letettnek nem tekinthető, ha halála a bíróság tudomására hozatott, hanem a meghalt örökösei idézendők tárgyalásra. (Dt. r. f. XIV. 176.) 4. Nem tekinthető a peres fél közbejött halála esetén letettnek az oly eskü, melyet a sommás tárgyalás alkalmával személyesen jelen volt fél által szóbelileg vallott ügyvéd fogadott el, ha a fél a jegyzőkönyvet alá nem irta, vagy hogy a jegyzőkönyv tartalmáról tudomással birt, be nem bizonyittatik. (Dt. r. f. XVI. 18.) 5. Az özvegy a férje részére megitélt esküt csak akkor teheti le, ha a ténykörülményekről közvetlen tudomása van. (Dt. r. f. XVIII. 59.) 6. Azon körülményből, hogy a pótesküt megállapító első bírósági ítélet, az elhalt felperesnek személyesen kihirdettetett és ő az ellen felebbezéssel nem élt, az elhaltnak az ítéletben megállapított póteskü körülményei tekintetébeni eskületételi készsége épen oly határozottan következtethető, mintha a megitélt potesküben foglalt körülményekre vonatkozólag eskületételi készségét a tárgyalás folyamában kijelentette volna, s ennélfogva az örökösök kérelmére az. eskü letettnek nyilvánítandó (Dt. u. f. I. 10.) 7. A pts. 24i. §-ában szabályozott eljárást csak az ítélet meghozatala után elhalt peres félnek jogutódai kérelmezhetvén, az elhaltnak perbeli ügyvédje általános meghatalmazása alapján azt kérelmezni nincs jogosítva. (Dt. u. f. III. 32.) 8. Az eskü letettnek nyilvánítása azon jogi vélelmen alapszik, hogy az, kinek az eskü jogérvényesen oda ítéltetett, azt, ha életben marad, valósággal le is tette volna. Ezen feltevésnek a ptrs. 244. §-ában megszabott előfeltételei akkor is megvannak, ha két tanú vallomásával igazolva van, hogy az elhalt a tárgyalás előtt határozottan megjelölte azon körülményeket, melyekre esetleg megesküdni akart, pertárgyalás után pedig a döntő körülrnényekre való eskü